Köln vezetése a múlt héten jelentette be, hogy mi történjen a katasztrófából megmentett iratanyagokkal: eszerint 97 millió eurós költséggel egy új, erre a célra tervezett épület készül majd, amelyben több más kulturális intézmény is helyet kaphat.
A katasztrófáról korábban mi is beszámoltunk: a levéltár Németország és egyben Európa egyik legjelentősebb és legnagyobb archívuma volt, ahol felbecsülhetetlen értékű történelmi dokumentumokat tároltak. A katasztrófában egyes vélekedések szerint a több mint ezeréves város és jelentős részben az ország "emlékezete" veszett vagy veszhetett oda. Erre utal, hogy a levéltárban olyan történelmi nagyságok feljegyzéseit is őrizték, mint Napóleon vagy a háború utáni első kancellár, Konrad Adenauer, de nyoma veszett Karl Marx, Friedrich Engels, Hegel vagy éppen Heinrich Böll korabeli feljegyzéseinek is. S mindez csak töredéke azoknak az eltűnt iratoknak, illetve feljegyzéseknek, amelyek az elmúlt évszázadok, illetve évtizedek hírességeitől származtak.
A hatóságok a romeltakarítás során értek el "apró sikereket", így egyebek között megtalálták Albertus Magnus német filozófus (1200-1280) kéziratait, továbbá a háború utáni első német kancellár, Konrad Adenauer feljegyzéseit. A romok "átfésülését" a megmaradt archívumi anyagokat kutatva egy csaknem 100 fős csapat végzi.
Az archívum legrégebbi dokumentuma 922-ből származott. A levéltár igazgatója szerint a négyemeletes épületben összesen 30 folyókilométert tett ki azoknak a polcoknak a hosszúsága, amelyeken a különböző dokumentumokat, leveleket, feljegyzéseket tárolták. A hetvenes évek elején átadott levéltári épület így is szűknek bizonyult, jelentős mennyiségű levéltári anyagnak a polcokon már nem jutott hely, így azokat ládákban tárolták. A sors iróniája, hogy a ládákba "rejtett" dokumentumok nagyobb valószínűséggel "élhették túl" a keddi katasztrófát, bár egyelőre ez is bizonytalan.
Fritz Schramma, a város polgármestere szerint az intézmény összeomlását még a következő évtizedekben is érezni fogják, mind tudományos, mind kulturális téren. Ehhez jön még az onnan megmentett iratok restaurálási költsége, amely egyesek szerint akár 350 millió euró is lehet majd.
A várost azonban már a tragédia bekövetkeztekor is többen komoly kritikával illették, és attól óvtak, hogy több hasonló építkezés is katasztrófába fulladhat. Ezek be is következtek: a városi múzeum bővítésekor például az új építmény egy része gondatlanság miatt omlott össze, és a tervezett zsidó múzeum sem valósulhatott meg, mert a projekt a magánbefektető kiszállásával finanszírozhatatlanná vált.
