A terület földbirtokosa, gróf Károlyi István szorgalmazta, hogy a rákospalotai pusztájához tartozó István-hegyen, e többnyire lakatlan területen szőlőtermelők telepedjenek le. Az első bérlő és később a terület első hegybírája Mildenberger Márton volt.
Károlyi gróf már 1831-től igen kecsegtető feltételeket szabott a betelepülők számára: származás és felekezeti megkötés nélkül fogadta az érkezőket, elsősorban a kereskedelemmel és iparral foglalkozókat. Bár Magyarországon 1870-ig kötelező volt a céhes tagság, Károlyi ettől is eltekintett, főúri védettségük miatt nem is zaklatták az itt lakókat ennek hiánya miatt. Szabad kikötő- és vízhasználatot is biztosított a gróf a letelepülőknek, csupán adó fizetésére kötelezte őket. Az egyedülállóan kedvező intézkedéseknek köszönhetően hamar benépesült a terület. István-hegyen alakították ki a vincellérek a mai Újpest magjának számító Újmegyert, s itt maradt fenn Mildenberger Márton emlékezete.
A terület a Duna közelségének és a szabad vízhasználatnak köszönhetően különösen kedvezett a fa- és bőriparnak. 1835-ben itt alapított bőrgyárat testvérével Lőwy Izsák, aki 1840-ben a község első bírája is lett. Neki köszönhető az is, hogy a korábbi Újmegyer elnevezést az Újpest váltotta fel.
Újpest 1840-től számít önálló településnek. Először a pestiek kedvelt kirándulóhelye lett, majd a Szekrényessy család 1842-ben felépítette itt az első nemesi kúriát is, amely nevezetes volt a falai közt megtartott reformkori bálokról. Mivel a Károlyiak a mezőgazdasági művelés területének a káposztásmegyeri birtokukat tekintették, Újpest egyre inkább ipari településsé vált. A kiegyezéskor már közel hétezer lakosa volt, a századfordulóra pedig elérte az ötvenezret. 1910-ben Újpest az ipari termelést tekintve az ország negyedik legjelentősebb városának számított.
A rohamos népesedés természetesen az itt működő felekezetek hívőinek számára is jelentősen kihatott. Az önálló újpesti református gyülekezet már 1873-ban megalakult. Ekkor költözött Újpestre Mády Lajos, aki elvállalta a község 476 református hívének lelkipásztori gondozását. Rá hárult a templomépítés feladata is. Országos gyűjtés után 1880-ra lett kész a református istenháza a mai Szent István tér oldalában. A templomhoz kapcsolódott két bazárépület is, az ezek bérbeadásából származó bevételek a protestáns közösséget segítették. 1892-ben készült el a pécsi Angster József által épített orgona, amelyet később bővíteni kellett, mert 1932-ben a templombelső is nagyobb lett. Ekkor kapott új oszlopos előcsarnokot is az épület. Jelenleg a templom felújítva, de összességében az 1932-es állapotot tükrözve fogadja a híveket.
1833-ban Mildenberger Márton indítványozta először, hogy katolikus kápolna épüljön itt, amely el is készült a mostani Baross utcában. De olyan kicsi volt, hogy gyakorlatilag csak a miséző pap fért be. A következő kápolna a pesti határ melletti temetőben épült fel 1840-re a hegybírók, Mildenberger és később Panek Lőrinc adományainak is köszönhetően. A már tekintélyes számú egyházközséget előbb Dunakeszihez, majd Fóthoz csatolták. A népesség gyors növekedésével a katolikusok közössége is jelentősen gyarapodott, ezért 1874-ben Ferenc József a kegyúri jogokat az újpesti egyházközségnek adományozta, annak vezetősége pedig rögvest új templom építését határozta el.
Akkoriban az ország legnagyobb temploma a gyöngyösi Szent Bertalan-templom volt, ezért az újpesti egyházközség Szvoboda Antal gyöngyösi építészt kérte fel a tervezésre azzal, hogy az új templomnak nagyobbnak kell lennie, mint a gyöngyösi. 1875-ben el is kezdték az építkezést, de hamar kiderült, hogy Szvoboda tervei meghaladják az újpestiek anyagi lehetőségeit, úgyhogy 1880-ig szünetelt az építkezés. Közben megbízták Ybl Miklóst, hogy tervezze át az épületet, amelyet végül is nem az ő, hanem Kauser József takarékosabb elképzelései alapján építettek fel. 1881 végére még ugyan torony nélkül, de elkészült a neogótikus épület. A földbirtokos, Károlyi Sándor pénzadományának köszönhetően aztán tornya is lett. A templom az Egek Királynéja titulust kapta. 1907-ben tovább bővítették, egyhajósból háromhajóssá, és sikerült teljesíteni az eredeti elképzelést, mert ama bizonyos gyöngyösi templomnál egy méterrel szélesebb lett.
A neogótikus stílusú templom keresztelőkútja, csillárja, gyóntatószékei egyforma mintázatú, fából faragott csipkével készültek, a tartóoszlopok konzoljain magyar szentek szobrai állnak, amelyek Andrejka József keze munkáját dicsérik. A stációképek Ujházy Ferenc, a gyönyörű üvegablakok Majoros Károly és Ligeti Sándor műterméből valók.
Mint utaltunk már rá, gróf Károlyi István a község minden lakosának felekezetre való tekintet nélkül teljes jogegyenlőséget, vallásszabadságot és kereskedelmi státuszt biztosított. Ez különösen kedvező volt a zsidó lakosság számára, akiket kevés helyen fogadtak be. Pest közelsége és természetesen az elfogadásuk miatt szívesen érkeztek a Károlyi-birtokra. Lőwy Izsák a saját házát ajánlotta fel istentisztelet céljára. A zsidó vallású lakosság számának növekedése idővel egy zsinagóga felépítését is szükségessé tette. 1885-ben Gränner vagy Greier – az építész neve sajnos nem maradt fenn egyértelműen – tervei alapján épült fel a zsidó vallás neológ irányzatához tartozó zsinagóga, amely a Dohány utcai imaház alapján készült, neomór stílusban.
A belső is a belvárosi nagyzsinagógát idézi, díszeiben és a karzat kialakításában is. A korszak nagy zsinagógaépítője, Baumhorn Lipót bővítette az épületet a nyugati szárnnyal 1909-ben, az egyre népesebb izraelita közösség számára. Érdekesség, hogy a padokat első olimpiai bajnokunk és neves építészünk, Hajós Alfréd tervezte, az orgona pedig az 1911-es kecskeméti földrengésben megrongálódott zsinagóga hangszere.
A jelentős újpesti zsidó közösség nagy része, közel húszezer ember lett a holokauszt áldozata, a zsinagóga kertjében felállított emlékfalon megdöbbentő a névsoruk hossza. A templomot magas kőfal veszi körül, amelyre a ravensbrücki táborból szerencsésen megmenekült szobrásznő, Bán Kiss Edit készített négy domborművet a holokauszt soha nem felejthető történetéről. 1946-ban már újraindult az élet a zsinagógában, köszönhetően a katolikus templom akkori plébánosának, Csík Józsefnek, aki a zsinagóga tóratekercseit megmentette, és később visszaszolgáltatta az újraéledő újpesti zsidó közösségnek.
Újpest leglátványosabb épülete a városháza, amely 1900-ban épült eklektikus és szecessziós stílusban Böhm Henrik és Hegedűs Ármin tervei alapján, mindössze tizennyolc hónap alatt. Igaz, először a községháza felirat szerepelt rajta, mivel a városi rangot csupán 1907-ben kapta meg a település. Két tornya harminckét méter magas, egykor tűztoronyként is funkcionáltak. A közöttük lévő timpanonon huszonhét méter magasan áll Roland kétméteres szobra. Ő Nagy Károly testőre volt, aki egy csatában életét áldozta a császárért, s a középkorban szokássá vált védőszobrának épületeken való felállítása. A tetőket Zsolnay kerámiacserepek díszítik, a homlokzaton a törtfehér és a klinkertégla vörös színe dominál, s a belső térben is a törtfehér szín az uralkodó. Az épület homlokzatán szerepel Újpest címere is, érdekessége, hogy az 1950-es években a kommunista rendszer által felrakatott vörös csillagot a rendszerváltás utáni felújításkor nem távolították el, így a mai napig látható az épületen.
A városháza építésekor kikötötték, hogy ha van olyan iparos Újpesten, aki képes a szükséges szakmunkák valamelyikét elvégezni, akkor őt kell alkalmazni: ennek eredményeként nyolcvan százalékban újpesti mesterek munkája nyomán született meg a látványos épület. A földszinten üzleteket alakítottak ki, hogy a bérbeadásukból fizessék vissza a városháza építésére felvett hitelt. Ez már 1910-ben sikerült Újpestnek. Manapság több emléktábla is látható a városháza falán: Mildenberger Márton mellett Lőwy Izsáknak, Ugró Gyulának, az első polgármesternek és a városért rengeteget tevő Semsey Aladár polgármesternek is emléket állított a város. A főbejáraton át a díszlépcsőhöz jutunk, amely a két díszteremhez vezet fel. Az első emeleten elegáns, modern kialakítású házasságkötő terem található, s a második emeleten lévő díszteremben zajlottak és zajlanak ma is a képviselő-testület ülései és más rangosabb rendezvények. Egy ideig az újpesti bíróság is itt működött. A karzatokkal is rendelkező terem ékessége a Jungfer Gyula által készített, közel ötmázsás kovácsoltvas csillár és az 1930-as évekből származó fa széksorok. Ezek érdekessége, hogy nem ebbe az épületbe készültek, de mivel az eredetileg tervezett pesti helyszínen nem építették be őket, a Wolfner-bőrgyár vezetője megvásárolta és adományként a városházának adta mindet. Kezdetben száz virilis, vagyis a legtöbb adót fizető száz polgár vett részt a városi gyűléseken, és ők döntöttek a legfontosabb kérdésekben.
A városháza két udvara és az ezekre nyíló ablakok biztosítják, hogy az épületet mindenhol természetes fény világítsa be. Az alápincézett épületben fogda, tűzoltóság és kazánok is működtek valaha, ennek emlékeként áll az egyik udvarban egy magas, karcsú kémény. Három lakrészt is kialakítottak a házban: a mindenkori polgármester, a jegyző és az épület gondnoka is a városháza lakója volt egykor.
Az újpesti templomok és a városháza történetét a kulturális örökség napjain indított vezetett sétákon ismertük meg.
Fotó: Budai Kriszta / Kultúra.hu
