A szegények eledelét tudós vegyészek alkották újra, nevezetesen a Királyi Vegyészeti Társaság (Royal Society of Chemistry - RSC) szakértői, akik a Dickens regénye alapján készült musical felújításának alkalmával böngészték át az 1838-ban megjelent eredeti művet, illetve a történelmi archívumokat. A spártai táplálék zabpelyhet, vizet, egy kis tejet tartalmaz, tulajdonképpen a zabkása (porridge) felvizezett változata.
Twist Olivér és intézeti társai hetente kétszer nyers-hagymával dúsított változatot fogyaszthattak - ezt kóstolhatták meg a merészebb járókelők az RSC székháza előtt, amely a Piccadillyn, London központjában található. Az egyik vállalkozó szellemű hölgy, történetesen egy Irina Orlova nevű moszkvai diáklány úgy nyilatkozott a gruel elfogyasztása után, hogy az "igen jó", hasonlít a zabkására, de annak nagyon "lebutított" változata. A brit Sharon Weatherlake is kellemesen meglepődött: "Rosszabbra számítottam, azt gondoltam, ízetlen és csomós lesz" - mondta, miután lenyelt néhány kanállal. Az olasz Anna d'Alessandro, aki civilben marketingszakértő, egyenesen azt mondta, hogy akár minden nap fogyasztana gruelt. "Jól lehetne kezdeni vele a napot. Ha valaki le akar mondani a fényűzésről, ajánlom neki. Magam is veszek még belőle."
A recept újbóli kikísérletezésében közreműködött egy francia szakács, Fabian Aid - említette meg az AFP. Szerinte a viktoriánus korszak szegényei számára, akiknek nem volt más választásuk, ez is jobb volt, mint a semmi. Leanne Fishwick táplálkozási tanácsadónő a maga részéről úgy vélekedett, hogy a higított zabkása egészséges lehet, de csak kiegyensúlyozott étrend keretében. "Akinek ma csak napi másfél liter gruel jutna, mint Twist Olivérnek, az végül belehalna" - jegyezte meg a dietetikusnő.
