fbpx

Újra vár a balatoni nyár

A Reklám és propaganda az ideális nyaralás szolgálatában című, a napokban a veszprémi Dubniczay-palotában nyílt kiállításon a privát élményeink felidézésén túl megismerhetjük a Balaton két háború közötti életét és a munkásosztály Riviéráját, azaz a szocialista fürdőkultúrát is.

Balaton Retro kiállítás a Dubniczay-palotában.

Néhány napja nyílt meg a Reklám és propaganda az ideális nyaralás szolgálatában című kiállítás Veszprémben, Európa kulturális fővárosában. A napfelkelte és a naplemente idején figyelhető meg a Balaton vizén az aranyhíd jelensége, ami aranyló csíkot von a tó két partja között. Felfoghatójuk úgy is, hogy aranyhíd feszülhet a jelen és múlt között is, azaz képzeletben eljuthatunk a balatoni emlékeink kikötőjébe. Egy ilyen hidat láthatunk most Dubniczay-palotában, amelynek segítségével a privát élményein felidézésén túl megismerhetjük a Balaton két háború közötti életét és a munkásosztály Riviéráját, azaz a szocialista fürdőkultúrát is.  

A kiállítás főleg plakátokon, képeslapokon mutatja meg, milyen ajánlatai voltak a Balatonnak a nyaralók számára 1930 és 1989 között.

A hirdetmények tere is megmozdul, ugyanis számos életkép, strandoláshoz kötődő tárgyi emlék hívogatja a látogatót. A Balaton mítoszának kialakulásához részben hozzájárultak az angol, francia és német feliratokkal ellátott, a külföldi vendégeket Balatonra csábító Ibusz- és Mahart-plakátok is. Mert ha a németek is elájultak a tópart szolgáltatásaitól, akkor a Balaton tényleg egy csoda, olyan, amit a költők, írók képzőművészek is megidéztek, csak ezúttal nem festékkel és tájleírásokkal, hanem neonfénnyel, az űrkorszakot idéző bárokkal és modern tánczenével.

A plakátok mindig az adott kor vizualitásának, tipográfiai együtthatóinak a szintézisei voltak, megidézték a könyves illusztrációk, borítók világát. A képzőművészeti trendek nagyvonalú sűrítései voltak, az art decótól a szocialista realizmusán át a pop-artig számos motívum kelt életre ezeken a felületeken. Ugyanakkor a Balaton varázsát megidéző hirdetmények egy történelmi kifestő színes illusztrációi is egyben. Hiszen eszünkbe juthat az is, hogy a trianoni határok meghúzása után már Abbázia a monarchikus múlt díszlete csupán, a vonat már nem megy le az Adriára, hanem megáll a Balaton partján, amely 1920 után lett a magyar tenger. Ugyanebben az időben értékelődött fel a Kékestető is, miután a Magas-Tátra már egy másik országhoz került. Szóval, nemcsak a Balaton lett a Riviéra, ugyanebben a slágerben halljuk Németh Leheltől és Felföldi Anikótól hogy „Nekem a Gellért-hegy a Himalája”.

A propaganda 1956 után kap gellert igazán, akkor lesz a Balaton a munkásosztály paradicsoma.

Míg a két háború között néhány tízezer fizető vendég volt a tóparton, addig a hatvanas évek elejére már közel egymillióan sütkéreznek itt. Beindul a tömegturizmus, a szakszervezeti beutalóknak köszönhetően azok a munkások is megfordultak itt, akik addig még sosem voltak nyaralni. A Balaton minden igényt igyekezett kielégíteni. Megépülnek a modern, áramvonalas szállodák, de gondoltak a kispénzűekre is: ők főleg a campingekben aludtak, ahol még a hatvanas évek közepén sem volt sokszor meleg víz, de a kor komfortjára jellemző, hogy ezért nem írtak be a képzeletbeli panaszkönyvbe. A diákok építőtáborokba mehettek, ahol a fárasztó gyümölcsszedés és az andalító esti diszkózás után sokan úgy veszítették el az ártatlanságukat, mint a díszzsebkendőt.

A Balatont persze nemcsak Németh Lelel énekelte meg, hanem később a Bergendy, az Apostol, Koós János, és a nyolcvanas évek közepén a KFT is. Ahogy az egyik legszebb balatoni dalban, A hatvanas években énekelte Cseh Tamás, Filmek is készültek, vászonról ránk néztek. Igen, filmek tucatjainál kap mellék- és főszerepet a Balaton, a Szerelmes biciklistáktól a Kengurun át a Pogány Madonnáig, mintha a Balaton környéki megyék turisztikai hivatalai rendeltek volna meg bizonyos snitteket. A kiállításon ezeknek a moziknak a plakátjait is megcsodálhatjuk, amelyek különös, részben pop-artos kiterjesztést kapnak.

A plakátok arról is árulkodnak, hogy a Balaton olyan volt, mint egyfajta kísérleti laboratórium, egy sor szolgáltatással, technikai újítással itt találkoznak először a munkásosztály pihenni vágyó hősei.

Minden olyan, mintha a Budapesti Nemzetközi Vásáron lennénk, csak standok helyett strandok várják az érdeklődőket.

Megjelennek a horgász stégeken a teleszkópos botok. Sokan itt látnak először villanyrezsót a kölcsönbe kapott week-end házban. Itt fogyasztanak először konzerveket, mert elfogyott az alufóliába csomagolt fasírt vagy kirántott csirkecomb. Sokan itt látnak először Konzumex dollárboltot, tele nyugati cigarettákkal és whiskykkel. A hotelek parkolóiban lányok bámulják a cápauszonyú cheviket.

A Balatonhoz kötődik a stoppolás intézménye is, amit Cseh Tamás szintén megénekelt A hatvanas évek című dalában. Kevésbé romantikus, de annál izgalmasabb a vízi sízés, a windsurf, a mini golfpálya. A pártsajtóban komoly meccseket vívnak, hogy mi számít urizálásnak. Ez veszélyes terep volt, mert a vadászatot is annak tartották, amit pont a pártelit űzött olyan profi módon, mint a német autógyári munkások a szörfözést. A rendszernek azonban nem számított, ha úgy bukkantak felszínre az önellentmondásai, ahogy a vízben lehűtött Kőbányai sörök jöttek fel a tó vizéből, mert szüksége volt a nyugati turisták kemény valutáira.

A Reklám és propaganda az ideális nyaralás szolgálatában című kiállítással olyan gyorsan kerülünk nyári hangulatba így, télvíz idején, amilyen szélsebesen leértünk az 1975-ben Aligáig átadott M7-esen a Balatonra.

A Reklám és propaganda az ideális nyaralás szolgálatában című kiállítás a veszprémi Művészetek Házában 2023. május 23-ig látható.

Fotók: Beliczay László/Kultúra.hu 

A rovat további cikkei