Újraértékelik a náciellenes ifjúsági csoport szerepét

Kultpol

Hatvan év után hivatalos elismerésben részesülhet a német hatóságok által sokáig bűnözőnek nyilvánított lázadó fiatalokból álló náciellenes szubkultúra egyik csoportja, az Edelweißpiraten (havasi gyopár kalózai). Köln új tartományi vezetője, Jürgen Roters bejelentette, hogy a náciellenes ifjúsági szubkultúra teljes rehabilitációját és a bűnöző stigma megszűntetését szeretné keresztülvinni.

A zömmel 14 és 18 év közötti nyugat-németországi munkásfiúkból verbuválódott Edelweißpiraten a Hitlerjugend ellen harcolt és az ellenállást támogatta. A Gestapo az 1940-es években bűnözőnek nyilvánította a nemi szegregáció nélkül szerveződő ifjúsági csoportot, a razziákon begyűjtött fiatalok fejét kopaszra borotválták, sokukat koncentrációs táborba vagy börtönbe küldték. Az Edelweißpiraten és hasonló, a náci ifjúsági csoportok normáit tagadó társaságok (Roving Dudes, Kittelbach Piraten, Navajo Wild Boys) tagjai közül sokan koncentrációs táborokban haltak meg.

1944. október 25-én Himmler utasítására a Gestapo lecsapott a náciellenes ifjúsági hálózatra és az Edelweißpiraten tizenhárom tagját nyilvánosan felakasztották Kölnben. Köztük volt Bartholomäus Schink (becenevén Barthel) a helyi "Navahók" vezetője is.

Áldozat vagy ellenálló?

Nicola Wenge, a Kölnben a Gestapo egykori épületében működő Náci Dokumentációs Központ történésze szerint a Rajna-Ruhr vidéken működő ifjúsági szubkultúra sajátos ruházatú, romantikus balladákat éneklő náciellenes fiatalokból állt. A náci ifjúsági szervezetektől eltérően fiúk és lányok közösen jártak hétvégenként túrázni, hegyet mászni. "A Hitlerjugend és a Gestapo emiatt üldözte az Edelweißpiraten-t, a hatóságok pedig bűnözőnek, szexuálisan deviánsnak és az államot veszélyeztetőnek bélyegezték őket."

Egyelőre sokan vitatják a "kalózok" náciellenes erőfeszítéseit, pedig a világháború vége felé már 3000 tagot számláltak Kölnben és több százat a szomszédos városokban. A "Le a diktatúrával" szövegű falfirkákat készítő, a nácik autóinak tankjába cukrot szóró és a náci zászlókat eltűntető bátor ifjakat tömörítő Edelweißpiraten-t  a történész szerint a náci rezsim üldözöttjeiként, áldozataiként és nem ellenállóként kell rehabilitálni.