A Sziget Fesztivál Európa egyik legnagyobb könnyűzenei és kulturális rendezvényeként vonzó célpont: tavaly több mint félmillió embert látott vendégül a Hajógyári. A számos külföldi országból érkező fesztiválozót elsősorban a világhírű előadók koncertjei csábítják hozzánk, ám nem érdemes elmenni a Sziget kínálta további programok és élmények mellett sem. Az Art Label Budapest sátrában töltöttem két és fél napot.
A Sziget Fesztivál egyik legizgalmasabb helyszíne talán az ArtZone, amely a rendezvény minden napján várta a képző- és iparművészet iránt érdeklődőket, esetleg azokat, akik az esti koncertek előtt aktív pihenésre, kikapcsolódásra vágytak. Az alkotó szellemű „fesztiválkerület” workshopok, kiállítások helyszíne volt, ahol a kreatív és interaktív programok álltak a középpontban egy hétig, több kiállító mellett az Art Label Budapest is kitelepült egy kissé párás, a nap nagy részében talán túlzottan meleg, de annál szórakoztatóbb és barátságosabb sátorba.
Az Art Label Budapest ügynökség fiatal kortárs magyar képzőművészekkel foglalkozik, emellett igyekeznek formabontó művészeti események, kiállítások, nyilvános installációk és workshopok segítségével egyfajta közösségi párbeszédet is kezdeményezni. Fő céljuk, hogy a társadalmat közelebb hozzák a kortárs képzőművészethez, rámutatva arra, hogy az nem csak színes, érdekes és izgalmas, de igen is elérhető és megfogható is, és helye van minden korosztály életében. Figyelemfelkeltő megjelenések és kezdeményezések által igyekeznek megteremteni ehhez a szükséges teret, hogy világossá váljon: a képzőművészet közösségépítő ereje tényleg létezik.
A Szigeten való szerepük nem kevésbé volt izgalmas, mint mindennapi törekvéseik, de talán még inkább helytálló lenne a „szórakoztató” jelzőt használni. Az alapfelállás igen egyszerű volt: híres festmények skiccei várták a sátorba betévedőket, mellettük asztalok temperával, vízfestékkel, ceruzával és ecsetekkel. Hat művész – Paul Klee, Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor, Marianne Brandt, Josef Albers, Vaszilij Kandinszkij – tizenegy festményének skiccéből választhattak az alkotni vágyók.
„You can pick one and rethink, recreate, redesign it, and after that we can compare it with the original one” (azaz „válassz egy képet, gondold és alkosd újra, majd összehasonlítjuk az eredetivel”) – mondtam el napjában rengetegszer azoknak, akik megkérdezték, mit lehet itt csinálni, és örömmel néztem, mennyire élvezik a fesztiválozók a közel sem barátságos hőmérsékletben való alkotást és festegetést. Jöttek bátrak és kicsit félősebbek, spanyolok, franciák, angolok, németek, magyarok, volt, aki unikornisnak öltözve, volt, aki sörrel a kezében, ki egyedül, ki a barátaival, de egy dologban mind hasonlítottak: jól érezték magukat, élvezték, amit csinálnak, és a végén elhangzó „Was it fun?” („Jól érezted magad?”) kérdésemre mindannyian őszinte és egyértelmű igenléssel reagáltak.
Némelyik alkotás annyira jól sikerült, hogy szívesen kitettem volna otthon. Lehet, hogy az elmúlt napokban a jövő nagy művészei közül is elém sodort valakit a véletlen?
Érdekes volt látni, hogy ami egyiküknek egy arc volt, az a következőnek teljesen más, a legkülönfélébb „megoldásokkal” álltak elő. Kandinszkij Kompozíció VIII. című munkájából például a delfintől kezdve a virágoskerten át a szörföző majomig minden született, és azt gondolom, éppen ez a dolog lényege. Mindannyian mást láttak bele a vonalakba és formákba, nem beszélve arról, hogy a saját személyiségük is visszaköszönt a papírról.
Egy biztos: az ott töltött két és fél nap tanúbizonyságot tett arról, hogy a művészet nem csak gyönyörködtet, de szórakoztat is, mégpedig nem is akárhogy. Jövőre biztosan festek én is valamit.
A képeket Brautigam Bertold készítette.
