A kéziratok felbukkanása óriási izgalmat keltett a tudósok és kutatók körében, akik szerint az írások a nyugat-afrikai tudományos műveltség és történelem legkorábbi írásos emlékei. Sokan úgy vélik, hogy a törékeny papírok átformálhatják Afrika múltjáról vallott nézeteinket. Némely akadémikus azt állítja, hogy e kéziratok azt bizonyítják: Afrika szellemtörténete legalább olyan régi, mint Európáé.
Mások szerint e kéziratok jelentősége a holt-tengeri tekercsekéhez mérhető. "Sokáig azt mondták, hogy a Föld ezen részének csak szóbeli történelme van. Ezek a kéziratok azonban egy afrikai városból származnak, a feketék egyik városából" - mondja a 67 éves Salem Ould Elhadje, timbuktui történész.
A mítoszok Timbuktuja a világ végén található, ám a város valós fekvése ezer évvel ezelőtt hatalmas fejlődést tett lehetővé az ott élők számára. Az északról a Szahara délről pedig a Niger folyó által határolt terület az utazók pihenőhelye, valamint a só- és aranykereskedők fontos kereskedelmi központja volt. A 15. században a város a Szonghaj birodalom részeként az egyetemi oktatás fellegvára lett. A könyveket nagy becsben tartották, és az utazók egész a Közel-Keletről hoztak kéziratokat eladásra.
A tudósok Európában készült papírra vetették munkáikat, amelyeket aztán tanítványaik lemásoltak. Az írások között találunk kereskedelmi ügyleteket rabszolgákról és strucctollakról, valamint különböző feljegyzéseket a környezettől a poligámián át egészen a varázslásig. Minden kézirat tartogat valamilyen meglepetést, és a szakértők olyan szövegeket is találtak, amelyben a tudósok erekciós problémák esetére adnak tanácsot.
Timbuktu hanyatlása az 1591-es marokkói megszállással kezdődött, ám a kéziratok írása, másolása és tárolása tovább folytatódott. A terület gazdag műveltsége viszont egészen 1964-ig, egy UNESCO-konferenciáig homályban maradt. Ezután 37 évnek kellett eltelnie, hogy kampányt szervezzenek a kéziratok dokumentálására és megóvására.
Thabo Mbeki dél-afrikai elnök ugyanis 2001-es látogatása során megnézhetett néhány kéziratot, amelyet a város leghíresebb tudósáról elnevezett Ahmed Baba Intézetben (Ahmend Baba Shakespeare kortársa volt) őriznek. Az elnökre akkor olyan mély benyomást tettek a látottak, hogy a kéziratokat "a kontinens legfontosabb kulturális kincsének" nevezte, és megőrzésükre egy projektet hozott létre.
Az évszázadokon át rejtve maradt kéziratokat persze igencsak megrongálta a zord sivatagi éghajlat, a homok és a termeszek étvágya. Az épen maradt írások is olyan törékenyek, hogy ha hozzájuk érnek, szétesnek. "Minden percben, minden másodpercben megsemmisül egy kis darab a kéziratból" -állítja Mahmud Muhammad Dadab, aki a kéziratok jelentőségét Victor Hugo és William Shakespeare műveihez hasonlítja.
Dél-Afrika anyagi támogatásával ezért jelenleg is épül és jövőre nyílik meg az Ahmed Baba Intézet új otthona, amelyben helyet kap egy múzeum, egy levéltár és több kutatóterem is. Addig is a munkások igyekeznek megóvni az intézet 30 ezer kéziratból álló állományát: egy nagyméretű, ventilátorral felszerelt teremben egyedi kartondobozt készítenek minden kézirat számára, hogy megóvják őket a szennyeződésektől. A törékeny oldalakat speciális japán papírokhoz rögzítik, hogy megakadályozzák szétesésüket.
A kutatók az udvaron felállított számítógépeken dokumentálják a kéziratok tartalmát, majd beszkennelik őket. "Virtuális könyvtárat hozunk létre. Azt akarjuk, hogy a világ minden pontján hozzáférhessenek a kéziratokhoz" - mondja a 37 éves Muhammad Diagayete, aki eddig 1670, kék, piros és fekete tintával írt, asztronómiai témájú kézirat dokumentálását végezte el.
A magángyűjtemények restaurálására is sor kerül. Külső segítséggel és adományokkal több, mint 20 könyvtárat hoztak létre Timbuktuban, és azokban helyezték el a pár száz iratból álló gyűjteményeket, illetve Ismael Haidara mintegy 7000 bőrkötéses kéziratból álló Fondo Kati Biblioth?que gyűjteményét is, amelynek darabjait a gyűjtő ősei hozták magukkal Andalúziából és Spanyolországból, amikor a 15. században Tinbuktuba jöttek.
Nem sokkal arrébb található a Mama Haidara könyvtár, ahol amerikai alapítványok támogatásával kezdték meg a 9000 darabból álló gyűjtemény digitalizálását, és az épület kibővítését. Az intézet munkatársai a családi könyvtár megnyitása előtt az Ahmed Baba Intézet gyűjteményének összeállításában is segédkeztek, teveháton, kenun és autóval járták be az egész vidéket, hogy rábeszéljék a családokat, hogy állatokért és nyomtatott könyvekért cserébe adják oda a náluk lévő kéziratokat. Ez persze nem volt könnyű feladat, mert bár a családok többsége nem tud olvasni, de a kéziratok értékes örökségnek számítanak, amelyet nem illik eladni.
