Ukrajna, történelmének hajnalán a nagy népvándorlások színhelye volt. Időszámításunk kezdete előtt háromszáz éven át, az i.e. IV. századig szkíta törzsek uralták sztyeppéit. Kultúrájuk lenyomata a mai napig megtalálható a kijevi Barlangtemplomban, de számos más helyen - főleg sírokban - is. Az ezt követő évszázadokban szarmaták, keleti-gótok, hunok, és török-iráni kazárok lakták Ukrajna mai területét, de természetesen mi magyarok is megfordultunk a pusztaságokon és folyómellékeken. A VI. században szláv törzsek szállták meg a mai Kelet- és Közép-Ukrajnát. Megalapították Kijevet, amely hamarosan kereskedelmi központtá vált.
A ruszinok voltak az elsők, akik törzsszövetségben élve, hosszabb ideig uralmuk alatt tartották a területet. 882-ben elfoglalták Kijevet és a város a X. század végére az egységes rusz állam - a Volga-folyó nyugati részétől a Dunáig, illetve a Fekete-tengertől a Balti-tengerig - központja lett, amely Kijevi Nagyfejedelemségként ismert. 988-ban, a kijevi vezető, Volodymyr felvette a bizánci kereszténységet - Cyril misszionárius térítő munkájának hatására -, ezzel kezdetét vette Konstantinápoly befolyásának hosszú időszaka. A 12. században a földbirtokos nagyurak torzsalkodása hanyatláshoz vezetett, és a mongol áradat elsöpörte az országot, Kijevet lerombolták. A 14. században a területet Lengyelország és a Litván Nagyfejedelemség foglalta el, de az ukrán nép egyre erősebben adott hangot különállásának.
A 15. században a sztyeppék népességének nagy része elpusztult a katonai küzdelmek és járványok közepette. Tömegével érkeztek a megüresedett vidékre elűzött parasztok és ortodox keresztények - ők váltak később kozákokként ismertté (a török nyelvben a kozák törvényen kívülit, kalandozót, fosztogatót jelent). Államuk jelentős önállósággal bírt, de végül áldozatul esett a lengyel-orosz küzdelemnek, a harcokban kettészakították. Az Oszmán Birodalommal - 1520-ra az ottomán birodalom elfoglalta a Fekete-tenger partvidékét - és Lengyelországgal szinte folyamatosan háborúzó ukrán kozákság kénytelen volt szövetségest keresni, s ezt az orosz cárban találta meg. Moszkva azonban nem volt érdekelt szövetségesének a szabad kozák hagyományokon alapuló autonómiája megőrzésében, így az ukrán elit kezdeti ellenállását a fenyegetés, a korrumpálás eszközeivel az idők folyamán - napjainkig hatékonyan - sikerült megtörnie. Az 1654-es perejaszlavi-i, az orosz cár és Bohdan Hmelnickij hetman között kötött szerződés máig hatással van a hatalmat gyakorló ukrán politikai elit hagyományos szolgai készségére a moszkvai központ iránt. 1667-ben Ukrajnát Lengyelország és Oroszország bekebelezte, majd 1793-ban az orosz birodalom minden ukrán területet megszerzett a lengyelektől.
