A bányaiparban érdekelt, dúsgazdag Guggenheim família sarjának gyermekkora magányosan és unalomban, bár korántsem eseménytelenül telt. A család kényelméről inasok és szobalányok serege gondoskodott, szalonjaikban a francia Napkirály, XIV. Lajos eredeti bútorai álltak. Az apa, aki 1912-ben a Titanic-szerencsétlenség áldozata lett, minden nyáron Európába vitte családját, de lányait sokáig nem engedte iskolába, soros nevelőnőjük pedig a férfi szükségleteiről is gondoskodott.
Peggy egy avantgárd könyvesboltban vállalt munkát, itt „fertőződött meg” a modern művészetek szeretetével. Az első világháború után Párizsban telepedett le, és magával ragadta a bohém élet, megismerkedett a kor nagyságaival. 1922-ben az általa a „bohémia királyának” nevezett dadaista képzőművész, Laurence Vail felesége lett, a viharos házasság hét év és két gyermek után, a kölcsönös hűtlenségek miatt bomlott fel. A magas, karcsú, intelligens és finom lelkű Peggy a futó kapcsolatokban nem talált vigaszt, és bár állítása szerint ezer férfival volt viszonya, úgy érezte, hogy élete véget ért.
Az unalom elől menekülve 1938-ban Londonban galériát nyitott, jóllehet az autodidakta asszonynak a modern művészetről kevés fogalma volt, állítása szerint akkor még az absztraktot és a szürrealizmust sem tudta megkülönböztetni. A galéria veszteségesnek bizonyult, de tulajdonosa a nála kiállító művészektől – Cocteau, Kandinszkij, Yves Tanguy – mindig vásárolt egy-egy képet, megvetve kollekciója alapját. A második világháború kitörése Párizsban érte, ahol múzeum alapítására készült, de az események meghiúsították tervét. A célra félretett pénzből – a háború miatt nyomott áron – képeket kezdett vásárolni, állítólag mindennap legalább egyet. Kollekcióját – egyebek között Klee, Picasso, Chagall, Miró, Modigliani alkotásait – a Louvre-ban akarta biztonságba helyezni, de a múzeum vezetői azzal utasították el, hogy gyűjteménye nem képvisel minőséget.
A felbőszült Guggenheim bőröndökben és ládákban, háztartási tárgyként Amerikába küldte kincseit, nemsokára ő maga is hazahajózott az író, képzőművész Max Ernst társaságában, akihez férjhez is ment. 1942-ben nyitotta meg második galériáját, a New York-i Art of This Centuryt, ahol az általa támogatott modern művészek alkotásait állította ki, és elsőként rendezett olyan tárlatot, amelyen kizárólag amerikai női művészek alkotásai szerepeltek. Számtalan amerikai művész indult innen a hírnév felé, köztük a legnevesebb Jackson Pollock volt. Vele kapcsolatban követte el legnagyobb tévedését: még Pollock életében viszonylag olcsón eladta képeit, amelyek később horribilis áron keltek el.
Guggenheim 1948-ban bezárta galériáját és Velencébe költözött. A Biennálén 1950-ben elsőként mutatott be kortárs műveket. A következő évben megvette az impozáns, bár befejezetlen Palazzo Venier dei Leonit a Canal Grande partján, itt élt 1979. december 23-án bekövetkezett haláláig. Élete hátralevő részében még a városból sem utazott el, de számos híresség volt vendége, és magángondoláján, extravagáns napszemüvegében naponta végighajózott a csatornákon.
Gyűjteményét idővel megnyitotta a nyilvánosság előtt, végrendeletében pedig az épülettel együtt a Solomon bácsikája által 1937-ben alapított New York-i Guggenheim Alapítványra hagyta. A teljesen helyreállított, kibővített palota ma is őrzi Peggy Guggenheimnek, a modern művészetek és művészek védangyalának nevét és gyűjteményét, Velence egyik leglátogatottabb turistaattrakciója és a huszadik századi modern képzőművészet egyik legjobb európai magángyűjteménye.
A Guggenheim Alapítvány kezelésébe tartozik az 1939-ben megnyílt New York-i Solomon R. Guggenheim múzeum is, amely 1959-ben költözött a Frank Lloyd Wright által tervezett különleges épületbe, amelynek híres spirálhomlokzatát Vaszilij Kandinszkij ihlette. 1997-ben nyílt meg a bilbaói Guggenheim Múzeum, a világ egyik leglátványosabb modern épülete. A Frank Gehry által tervezett, egymásra tornyosuló lekerekített formákat titánlapok fénylő búrája borítja. Több mint másfél évtizede jelentették be, hogy Abu Dzabiban is létrehoznak egy Guggenheim Múzeumot. Az épületet szintén Gehry tervezte, és a tervek szerint 2025-ben nyitja meg kapuit.
Bár Peggy Guggenheim egész életében a művészetet és a művészeket támogatta, magával szemben korántsem volt bőkezű, sőt zsugorinak nevezték, még az éttermi számlákat is tételesen ellenőrizte, nehogy becsapják. 1960-ban megírta önéletrajzát, élete több művészt is megihletett: született róla színdarab, rádiójáték és dokumentumfilm, sőt excentrikus stílusa ékszertervezőket is megihletett. 2020-ban mutatták be a róla szóló, többszörös díjnyertes dokumentumfilmet Peggy Guggenheim – A művészet megszállottja címmel. Az alkotás alapjául Jacqueline B. Weld életrajzi bestsellere szolgált, akinek a legendás műgyűjtő 1979-ben élete utolsó interjúit adta.
Fotó forrása: Leeimage / AFP
