Ünnepre hangolódva - BACH ÜNNEPI KANTÁTÁI ÉS MAGNIFICAT

Egyéb

Bach és népes famíliája 1723-ban kezdte meg működését Lipcsében, ahol akkor még nem sejthették, hogy nem pusztán egy kántorral lettek gazdagabbak, hanem az egyetemes zeneirodalom egyik legmeghatározóbb alakjával, aki hatalmas életművet és kifogyhatatlannak tűnő energiát zúdított a városra. Első, ott töltött karácsonyán két hét alatt kilenc műve hangzott el, melyeket - egy kivétellel - újonnan komponált, az alkalomra betanított és előadott. Nemigen lehetne tehát alkalomhoz illőbb darabokból összeállítani karácsonyi koncertet, mint Bachnak kimondottan ezekre a napokra komponált három, német nyelvű kantátája (Sehet, welch eine Liebe hat uns der Vater erzeiget, BWV 64; Christen, ätzet diesen Tag, BWV 63; Christum wir sollen loben schon, BWV 121, melyeket Bach az életművében páratlan módon négy trombitával hangszerelt) és a Magnificat, azaz a Mária hálaének.
 
 

Vashegyi György biztosra ment tehát ezen az estén és nem is tévedett, hacsak abban nem, hogy ezen az esőtől lucskos, meleg decemberi napon a pompás zene és a Müpa halljában álló fényes karácsonyfa ellenére az emberben szinte semmiféle karácsonyi hangulat nincs még - de erről mégsem a karmester tehet. Együttese, az Orfeo a megszokott jó színvonalon szólt, a Purcell kórus hasonlóan, bár talán nem olyan elementárisan átütő erővel, mint általában, és a négy szólista közül is telitalálat volt három: Zádori Mária (szoprán), Németh Judit (alt) és  Raimund Nolte (basszus), viszont meghökkentően, szinte bántóan gyengén szerepelt Julien Podger (tenor). Csaknem hang nélkül, csupán túl erős frazírozással dolgozott. Zádori Mária utolérhetetlen muzikalitásban, stílusban, leheletfinom kezdésben és tökéletes befejezésben. Nolte csodálatos, telt, erős basszus hangja is remek stílusérzékkel párosult, Németh Judit pedig egyszerűen varázslatos volt ezen az estén, még a folytonos köhögési rohamokat is elhallgattatta a nézőtéren, és a képtelenül hosszú áriákkal is remekül elbánt.

Kalló Zsolt koncertmester nagy dinamikával vitte a zenekart, amelyből feltétlenül ki kell emelni a pompás continuo szólamot: Vályi Csilla (cselló), Janzsó György (nagybőgő) és Gyöngyösi Levente (orgona) tökéletes összhangban, a megfelelő hangsúlyokkal, az énekeseket maximális figyelemmel kísérve, aláfestve, kiemelve a koncert legfigyelemreméltóbb pillanatait szerezték.