Idén megkezdődött az Iparművészeti Múzeum költöztetése, mely egészen 2018 végéig tart. Ezt követően elindul a Lechner Ödön tervezte, sajátosan magyar szecessziós épület rekonstrukciója, mely előreláthatólag három évig tart majd, végül a visszaköltözés fogja lezárni a folyamatot, mely újabb egy évbe fog telni ? tudtuk meg Cselovszki Zoltántól, az intézmény főigazgatójától. Az igazgató kiemelte, hogy az épület mellett maga az intézmény is megújul múzeumtechnológiai, múzeumszakmai szempontból, amihez a nemzetközi példákat vették alapul.
?Olyan csomagolási rendszert találtunk ki, amely a világ legelső múzeumaiban szokás: nem magát a műtárgyat tartjuk, hanem a műtárgyat védő eszközt, és azzal együtt mozgatjuk. Az adott cipőre egyedi csomagolóeszközt tervezünk, amely végül QR-kódot kap, és innentől kezdve szabadon szállítható? ? magyarázta Cselovszki Zoltán a Kultúra-hu-nak.
A műtárgyakat végül ugyanebben az eszközben szállítják majd vissza az épületbe, illetve állítják ki őket egy erre a célra kialakított látványraktárban. ?Ez azért csodálatos, mert nem pusztán ideiglenes megoldásról van szó, hiszen technológiailag lép egyet előre a múzeum. Ezzel ugyanis végleges csomagolási és megőrzési rendszert alakítunk ki? ? mondta a főigazgató.
Nagy Rebeka textilrestaurátor beavatott minket a modern csomagolási rendszer kulisszatitkaiba is. A csomagolást a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménykezelő-szakos hallgatói végzik, a két intézmény között létrejött oktatási szerződés révén az IMM biztosítja számukra a gyakorlati helyszínt. A gyűjteménykezelő hallgatók először kitöltenek egy adatlapot, ebben szerepelnek a műtárgy adatai ? leltári szám, származás, kor, méret stb. ?, illetve készítenek egy állapotfelmérést is, majd bevezetik a műtárgy sérüléseit. Az adatlap kitöltése után fotók készülnek a tárgyról, így a szöveges mellett képi azonosítása is lesz a sérüléseknek, illetve magának a cipőnek. Ezt követően kezdődik a csomagolás.
Ahogy a restaurátor elmondta: a hallgatók a cipő formájának megfelelően egy mélyedést vágnak a habosított polietilén ethafoam alapra, melynek oldalsó falát ? hogy a cipő belső részét véletlenül se dörzsölje ki ? bevonják egy szintén polietilénből készült, speciálisan a csomagolásra kifejlesztett, légáteresztő, port kizáró anyaggal. Mindezek után kitömik a cipőket. ?Vannak textilborításúak, textilmerevítésűek, bőrcipők is, melyek ugyan egy darabig elhordják a saját súlyukat, az öregedésükből kifolyólag viszont egy idő után már nem tudják ezt megtenni, ezért van szükség a kitömésükre? ? magyarázta Nagy Rebeka. A kitöméshez pamutvászonból varrt ?zoknit? használnak, amelyet poliészter anyaggal tömnek ki, mindegyik cipőnél egyedi módon. A cipőt pamutszalaggal is átkötik, amely a szállítás idején stabilan tartja azt az ethafoam lapon. Végül bekerül egy savmentes dobozba, ráteszik a doboz tetejét és innentől kezdve mozdítható, szállítható. A költözés előtt minden egyes tárgy QR-kódot kap, ez tartalmazza a leltári számot, amely egyúttal a digitális azonosításra is alkalmas.
A cipőkről készült fotók, ahogy a restaurátortól megtudtuk, szerencsére a közönség számára is elérhetőek lesznek a gyűjteményi adatbázisban, mely a www.gyujtemeny.imm.hu címen látogatható meg virtuálisan. A képek mellett szerepelnek az adott műtárgy alapadatai is, melyeket a művészettörténészek folyamatosan frissítenek és naprakésszé tesznek. Mindehhez csupán annyit kell tennünk, hogy az oldalon a ?cipő? kulcsszóra rákeresünk és máris megtekinthetjük a régmúlt polgárainak lábbelijeit.
Nagy Rebeka kérdésünkre elmondta azt is, hogy az intézmény több tárgyat is adományként kapott, illetve olykor van lehetőségük vásárolni is. Legutóbb, 2017-ben például három századfordulós menyasszonyi ruhát adományoztak a múzeumnak a rokonok és mint mondták: a felmenőjük hordta a ruhákat, melyeket nemrég találtak meg a padláson. A főigazgató, Cselovszki Zoltán hozzátette: a költözés során céljuk, hogy minél többet megmutassanak a gyűjteményből, így később például a kerámiák és a szőttesek csomagolásából is.
Az április 26-án megtartott sajtóbemutatón kicsit beleszagolhattunk tehát a múzeumi munka hátterébe, láthattuk azt, ahogyan szakemberek óvatosan kézbe a műtárgyakat, dolgoznak velük, olyan tárgyakkal, melyek számunka többnyire csak vitrin mögött láthatóak. Láthattunk egyszerűbb és gazdagabb hímzésű cipőket is a múltból: századfordulós magyar női cipőket, babacipőt, őzbőrből és selyemből készült, gazdag hímzésű osztrák női cipőt, jelmezcipőket és mindenféle lábbelit a 17. századtól a 20. századon át napjainkig, szinten minden korból. A gyűjtemény legkorábbi darabja, egy 1600-as évekből származó, bíborszínű egyházi cipő is szerepelt a bemutatón, valamint egy babacipő és egy fél pár kínai cipő is a 19. századból. Ami pedig a legmeglepőbb: bizonyos darabokat a saját szekrényemben is boldogan viszontlátnék!
Révy Orsolya
Fotók: Csákvári Zsigmond
