Az album dalai a mïus zeneiségének a gyökereihez, alapütemeihez próbálnak visszanyúlni, amelynek eredménye egy lecsupaszított, sallang- és trendmentes örömzenélés, ahol az alkotói szabadság kerül előtérbe.

„A több mint egy éves alkotás alatt mindent próbáltam kizárni, gyorsan múló trendeket, külső inspirációkat. (…) Ennek az irányváltásnak és alkotói elszigetelésnek az oka kicsit abból ered, hogy túl sok inger éri manapság az embert, és már nem hallja a saját hangját, mert mások gondolataival van tele a feje. Ez igaz a zenére is, ahol azt tapasztaljuk, hogy a közösségi média és az algoritmusok szűkülő zsákutcába terelik a hallgatót, ahol a konfrontálódástól mentesített közönyben kényelmesedhetünk el” – meséli Álmos Gergő.

A lemez tulajdonképpen egy évig zárt stúdiók mögött készült, ahova semmilyen zavaró tényezőt nem engedett be a mïus, viccesen „laboratóriumi kotyvasztás”-nak hívják ezt az időszakot. A felvételeket főleg Szegeden rögzítették, de Budapesten és Londonban is készültek anyagok. Akusztikus dobon Gulyás Kristóf, basszusgitáron Mezey Tamás, akusztikus zongorán pedig az új állandó tag, Várnai Szilvia (Mayberian Sanskülotts, Nunki Bay Starship) hallható. A végleges mixing és master pedig ahogy mindig is, Vári Gábor (Miracle Sound) keze munkáját dicséri.

De, hogy mit is lehet tudni a zenei koncepcióról, arról Álmos Gergő mesélt tovább: „Hogy elérjünk a mius zeneiségének az alap axiómáihoz, azokat az ütemeket, beat-eket kerestük, amelyek a zenei tár alapjait képzik. Tulajdonképpen ez egy színes zenei válogatást eredményezett 12 dal formájában.”

Az album dalaihoz két klip is készül. Az egyikkel Visnyovszky Jánost bízták meg, a másikat a Holtai Gábor és Szőke Dániel páros készíti el hamarosan.

Fotók: Facebook