A Moszkvában megállapított határidő előtt két héttel az utolsó szovjet katona is elhagyja a magyarországi laktanyákat és katonai támaszpontokat. A Déli Hadseregcsoportnak kb. 60 000 katonája tartózkodott itt, jelentős részben hivatásos tisztek. A hazatérők otthon lényegesen rosszabb körülmények közé kerülnek, egyrészt fokozódó áruhiány várja őket a boltokban, másrészt nincs otthonuk. Itteni lakásaik viszont döbbenetet váltanak ki a magyar televízió nézőiből. Most tudatosul, mennyire nem életek luxuskörülmények között a megszállók, a szovjet szabványoknak megfelelő lakásokban. A kivonulás után nehéz és még valószínűleg hosszan tartó, kevés eredménnyel kecsegtető gazdasági tárgyalások kezdődőnek. A kivonulók magasra értékelik az általuk épített vagy használt ingatlanokat, amelyekkel helyük, minőségük és állapotuk miatt nem tudnak mit kezdeni a helyi önkormányzatok. A környezetszennyeződésből - pl. olajszivárgás a talajba, vizekbe - származó kár a magyar tárgyalófél szerint kb. 60 milliárd forint. A Szovjetunió külkereskedelmi tartozása ennek kétszerese. A megtérülésre minden bizonnyal még sokáig kell várni. Súlyos veszélyt rejt a társadalomra, hogy a kivonuló katonák egy része üzletelni kezdett felszerelésével, s nem csupán a nyugati turisták által előszeretettel gyűjtött egyenruhadarabokkal, hanem a fegyverekkel is, megkönnyítve a törvények demokratikusabbá válásával, és a vagyonos rétegek szélesedésével szükségszerűen szaporodó bűnözőcsoportok fegyverhez jutását. A mérleg másik serpenyőjét azonban lehúzza, hogy Magyarország területén 1944. március 19. óta először nem állomásoznak ideiglenes csapatok.
