13 épület, amelyet a magyar szecesszió madaras mesterének köszönhetünk

Vágó József 1877-ben született Nagyváradon egy kilencgyermekes zsidó család utolsó előtti fiaként. Apja, Weinberger Mihály építési vállalkozó magyarosította Vágóra a nevét. Vállalkozásának sikertelensége miatt idővel Budapestre tette át székhelyét. József fia tizenöt évesen még Nagyváradon maradt, mert ott akarta befejezni az alsó középiskolát. Ezután követte a családot a fővárosba, és beteljesítette álmát, hogy építész lehessen, követve két évvel idősebb bátyját, Lászlót. A budapesti József Műegyetem építészkarán tanult, az intézmény elvárásainak megfelelően historizáló stílusban tervezett, de gyakorlatát Lechner Ödön, a hazai szecesszió emblematikus alakjának irodájában végezte. Lechner iránti tisztelete egész életében megmaradt, annak kegyvesztettsége után is támogatta, közös alkotásra is felkérte mesterét.

Vágó még diplomája megszerzése előtt hosszabb időt töltött Olaszországban, és dolgozott az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonjának építésvezetőjeként is. Valószínűleg itt ismerkedett meg és barátkozott össze számos fiatal, feltörekvő francia építésszel. Tanulmányai végeztével bátyját követve a hazai historizmus legnagyobb mesterének, Alpár Ignácnak az irodájában helyezkedett el. Két évig dolgozott nála, de 1902-ben, amikor főnöke heves vitába keveredett Lechner Ödönnel, elhagyta Alpárt, és fivérével nyitottak irodát. 1911-ig működtek együtt, ezalatt minden tervüket közösen írták alá, ezért egyértelműen nem is különíthetők el alkotásaik ebben az időszakban, amikor megrendeléseik elsősorban budapesti bérházakra szorítkoztak.

Egyik legelső megvalósult épületük a hetedik kerületben a Síp utca 16. szám alatti bérpalota, amely még a lechneri magyaros szecesszió jegyében készült: a mára erősen megkopott épületen a virágmotívumok, a hullámzó ablakkeretek, a homlokzat mozgalmas, virágmintákkal díszített oromfalai, a kerámiabetétek mind a lechneri tárházat idézik.

A szecesszió magyaros irányzata elsősorban a népművészet motívumkincséből válogatott. A virág- és növényi ornamentika mellett Vágó Józsefnek csaknem minden épületén találunk madármotívumot. 1905-ben épült fel a Vágó építésziroda talán „legmadarasabb” épülete: a Boráros tér 3. szám alatti bérpalota, amelynek terrazzopadlóján, gipsz falidíszein, kovácsoltvas kapuján, annak kilincsén, a folyosók ólomüvegablakain egyaránt madarak repkednek.

Ugyanebben az évben készült el a Mester utca 3. szám alatti bérpalota is, amelyen már látható, hogy Vágó József stílusára nem csupán Lechner Ödön hatott termékenyen, hanem a bécsi szecesszió, a Wiener Werkstätte mesterei: Otto Wagner és Josef Hoffmann is. Rájuk különösen jellemző volt a geometrikus elemek és a homlokzatok szegecselt cementlapokkal díszítése, valamint ők alkalmazták először a Gesamtkunstwerket, vagyis az összművészeti alkotást, az épület minden apró részletére kiterjedő tervezési munka gyakorlatát.

A Mester utcai épületen már inkább a geometrikus díszítések uralkodnak, de madárfigurát azért itt is találhatunk, az épület hosszanti homlokzatain, az első és második emelet ablakai közötti medalionokban.

Vágó József teljes életművének megismerését akadályozza, hogy többször dolgozott más építészirodáknak is, és tervezései gyakran nem az ő neve alatt futottak. 1908-ban Quittner Zsigmond irodájához csatlakozott, miközben saját vállalkozását is fenntartotta. Quittnernél a Gresham-palotán is dolgozott, de a nevezetes épület tervezőjeként nem szerepel a neve a terveken. Az épület stílusa, motívumai és feltárt levéltári anyagok alapján azonban kijelenthető, hogy a tervezési munka nagyját valójában ő készítette.

1907-ben készült el Vágó József egyik leggrandiózusabb munkája: a Gutenberg-otthon a Magyar Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egyesületének megrendelésére. Az épületben a 38 lakás mellett a félemeleten helyet kaptak az egyleti helyiségek, az udvarban színpaddal rendelkező előadóterem, az ötödik, legfelső emeleten műterem és táncterem, míg a pincében tekézőhelyiség és a légfűtő berendezés gépháza is. Az oldalbejáratot az egyleti tagok használták, míg a lakók az elegáns főbejáraton jutottak be az épületbe.

A terrazzoburkolat máig őrzi a nyomdászegyesület sasmotívumos jelképét, és az udvarra néző körfolyosók korlátján két szinten is láthatók Vágó kedvelt madarai. Az épületbelső visszatérő motívuma még a gyöngyvirág, mely a falak Zsolnay-csempéin, a lépcsőházi festett üvegfelületeken és a kovácsoltvas lépcsőkorlátokon is „nyílik”. A még mindig lenyűgöző épület mára sokat veszített szépségéből: a homlokzatról hiányzik például két hatalmas, egész alakos nyomdászszobor és a Kernstok Károly által tervezett, a nyomdászéletből vett jeleneteket ábrázoló faliképek, valamint a színházterem sem működik már.

1909-ben nyílt meg a hetedik kerületi Dohány utcában az Árkád-bazár, vagyis Késmárky és Illés játékáruháza. Ennél az épületnél már egyértelműen a szecesszió bécsi irányzatát követték a Vágó fivérek, a Zsolnay-féle majolika fedőlapokkal borított, kerámiaszegecsekkel rögzített homlokzat egyértelműen a Wiener Werkstätte tárházába tartozott. A még ma is látható, játékfigurákkal festett majolika kerámialapok elkészítésében, tervezésében is részt vettek a Vágó testvérek: a babák, hintalovak, ólomkatonák a Zsolnay-gyárban készültek Nikelszky Géza segítségével. A festett kerámialapokat a folyosókon is megtalálhatjuk, és nem is Vágó József által tervezett épületről lenne szó, ha nem találnánk más izgalmas részletet is: a belső udvarra néző körfolyosó korlátján játékfigurák találhatók, és még a kilincseken is visszaköszön az épület elnevezése: Á és B betűk olvashatók le róluk.

Vágónak a bécsi szecessziós irányzatot követve készült el egy nagyváradi és egy budapesti tervezése is. A Szent László téren álló Moskovits-palota és a nyolcadik kerületben a Népszínház utca 25. szám alatti bérház díszítése hasonló: frízként végigfutó sgrafittók láthatók az épületeken. A homlokzatok egyediségét a kiugró erkélyek, az ablakok szabályos váltakozásai, a homlokzat síkjából kidomborodó falrészek és a geometrikus mintájú kerámialapok együttesen eredményezik.

A nagy bérpaloták mellett kisebb családi házak tervezésével is foglalkoztak a Vágó fivérek: Nyíregyházán Haissinger Viktor gyógyszerész számára épült meg a lechneri és a bécsi szecesszió stílusainak ötvözete, az Angyal patika, amelynek homlokzatán két puttó utal a névválasztásra.

Vágó József építészetének talán legkiemelkedőbb alkotásai a nagyváradi Darvas – La Roche-ház és a budapesti Schiffer-villa, amelyek a Gesamtkunstwerk, azaz összművészeti alkotás jegyében születtek. Bár manapság az eredetihez képest jóval visszafogottabb belsőépítészetük és berendezésük, szépségük így is lenyűgöző, ráadásul mindkettő látogatható: jelenleg múzeumként működnek.

1909-ben készült el Darvas Imre üzletember, a Bihar megyei modern erdőkitermelés megteremtőjének magánvillája. Darvas 1907-ben közös fakitermelő céget jegyeztetett be Alfred La Roche bázeli bankárral, és a cég később irodát nyitott a villa hátsó földszintjén, innen ered az épület elnevezésében a La Roche név. A gyönyörűen helyreállított villában ma Románia egyetlen szecessziós múzeuma kapott helyet.

A fényűző és elegáns villaépület legapróbb részletét is megtervezték a Vágó fivérek, együttműködve a megrendelővel. A szemet gyönyörködtető ólomüvegablakokra, a Zsolnay-kerámia falicsempékre, az egyedi bútorokra, de még a kilincsek pajzsaira is kiterjedt a figyelem: D és I betű, a megrendelő monogramja látható rajtuk. Kívülről a bécsi szecesszió hatása egyértelműen felfedezhető: a kerámialapos burkolat mázascserép szegecsei Otto Wagner munkásságában jelentek meg először. Az épületen belül inkább a magyaros motívumok uralkodnak.

Budapesten, a Városliget közelében található Schiffer Miksa villája, amelynél Vágó a művészi tervezés terén kivételes lehetőséghez jutott. Az út- és vasútépítés révén meggazdagodott vállalkozó olyan épület megtervezésére kérte fel az építészt, amely kívülről egyszerű, majdhogynem rejtőzködő megjelenésű, belülről azonban annál fényűzőbb. Bár jelenleg már nem eredeti állapotában látható a villa, még így is  ̶  jó néhány ékességétől megfosztva  ̶  lélegzetelállító megjelenésű. Schiffer művészetpártolóként Kernstok Károlyt kérte fel nappalija festett üvegablakának megtervezésére és egy Schiffert bemutató tematikus festmény elkészítésére, Rippl-Rónai József Schiffer feleségéről és négy leányáról készített pannót a villába, míg Iványi-Grünwald Béla a dolgozószobába készített Nyár címmel egy alkotást.

Vágó a már tőle megszokott módon összművészeti alkotásként tekintett az épületre: a falicsempéktől a bútorokig, az üvegablakoktól a padlóburkolat madármintájáig mindent egymással harmonizálva tervezett meg. Az 1910 és 1912 között felépült késő szecessziós villa jelenleg a Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum otthona.

Az 1910-es évek elejéről Lechner Ödönnel közös alkotása a kőbányai állami gimnázium, a jelenlegi Szent László Gimnázium épülete Kőbányán. A saroktelek adottságait kihasználva terveztek modern iskolát magyaros szecessziós motívumokkal, tágas előtérrel, felette két emelet magasságú, ovális díszteremmel és a belső udvarra néző tantermekkel. Vágó elmaradhatatlan madara itt stílszerűen az iskolaépülethez kötődik: a bagolyfigura többször felbukkan a gimnáziumban. Vágó Lechner iránti tisztelete az iskola falán kézzelfogható módon jelenik meg. A kapuk melletti, magyaros motívumkincset ábrázoló falidíszeken a gimnázium építési dátuma mellett feltűnnek Lechner nevének kezdőbetűi, Vágóéi azonban nem. A közös munka mellett Vágó a Gutenberg-otthonban lakást is szerzett idősödő mesterének, és a legenda szerint Lechner halála után annak kávéházi tartozását is kifizette.

1918-ban, az őszirózsás forradalmat követően Vágót a Nemzeti Lakáshivatal vezetőjének nevezték ki. A Tanácsköztársaságban az Építészeti Direktórium vezetését vállalta el. E minőségében az égető lakáshiány megoldását tekintette legfőbb feladatának, és jelentős építkezéseket készített elő. Hivataláról még a kommün bukása előtt lemondott, de részvétele ezután ellehetetlenítette magyarországi munkavégzését, soha többé nem vették fel a mérnöki kamarába. 1919-ben családjával Olaszországba emigrált. Rómába költöztek, ahol építészi pályafutása zátonyra futott. Bár nagyszabású tervek sorát készítette, például modern villaépületeket, munkái közül csupán egy régi lakóház szállodává alakítása valósult meg.

1926-ban az elszegényedett Vágó visszatért Budapestre, hogy testvére építészirodájának segítségével indulhasson a Népszövetség genfi székházának pályázatán. Nyolc másik építésszel együtt első díjban részesült, de a sikeres pályázatot az építészek közötti nemtelen vita, genfi ingázások, tárgyalások és viták követték. Az épület végül alig tükrözi Vágó elképzeléseit, csupán a nagyterem és a könyvtár kialakítása köthető hozzá.

A sikerek ellenére továbbra is csak elvétve nyert el munkákat; a ritka kivételek közé tartozott 1934-ben a városmajori Basch-villa, amely Vágó József utolsó megvalósult munkája. Az akkorra már idejétmúlt szecessziós stílussal szakított, de azzal az elvével nem, hogy a funkció határozza meg az épület formaalakítását. A klasszikus és a modern nyelvezet harmonikus összeegyeztetéséről vallott elképzeléseinek konkrét megvalósítását jelentette a villa. Basch Lóránt ügyvéd, irodalomtörténész számára három eltérő lakást tervezett, mindegyiket erkéllyel, zárt belső kerttel, és egy alagsori gondnoki lakás is a tervezési feladat része volt. A Városmajor utca zárt sorú beépítésébe illeszkedik ugyan a villa, de modern formájával, a homlokzat tömbjeinek játékos váltakozásával kitűnik a többi ház közül a harmonikus megjelenésű épület. Történetéhez tartozik, hogy több mint ötven évig lakott itt a Mészöly Miklós – Polcz Alaine házaspár, akik 1948-ban, Basch meghívására költöztek be a második emeleti műteremlakásba.

Konkrét tervezési feladatok híján a harmincas években a városrendezési és -fejlesztési tervezés foglalkoztatta Vágót. Több könyvet is írt a témában, sajnos pozitív visszhang nélkül. 1937-ben ismét az emigráció mellett döntött, és Franciaországban, Salies-de-Béarn városában telepedett le. Utolsó éveiben A jövő városa című átfogó, építészeti-urbanisztikai koncepción dolgozott. 1947-ben hunyt el.

Források

Brunner Attila (szerk.): Felfedező utak – Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon, Holnap Kiadó, 2016.
Maczó Balázs: Terézvárosi barangolás, Athenaeum Kiadó, 2022.
Kovács Dániel: Szecessziós Budapest, Kedves László Könyvműhelye, 2021.
Gerle János: Századforduló, Városháza Kiadó, 1992.
Szecessziós magazin: Vágó József, Schiffer Miksa

Fotók: Antal Dániel / Kultúra.hu és a szerző felvételei