A vágyak és álmok megszállottjai
Az Izrael Múzeumban kiállított dadaista és szürrealista művek elsősorban adományok útján kerültek be az intézmény egyik legnagyszerűbb gyűjteményébe, melyből a 120 legkiemelkedőbb munkát hozták el Budapestre ? árulta el James S. Snyder.
A kiállítás többek között Marcel Duchamp, Max Ernst, Man Ray, Joan Miró, Kurt Schwitters, René Magritte és Salvador Dalí művei segítségével nyújt átfogó képet a dadaizmus és a szürrealizmus alakjairól, eseményeiről, dokumentumairól és hatásáról az 1910-es évek végétől az 1970-es évek közepéig. A bemutatott több mint száz festmény, objekt, fotómontázs, kollázs, asszamblázs és ready-made a dadát és a szürrealizmust meghatározó fogalmak, témacsoportok mentén kínál betekintést az irányzatok történetébe.
Az egyik témacsoport: a Meglepő társítások: kollázs, asszamblázs, objekt című szekció, melyen azokat a tárgyakat és ready-made-eket mutatják be, melyekben a talált és már kész alapanyagok felhasználása elmossa a művészet és az élet közti határvonalakat. A meglepő társításokban a mindennapi élet töredékei sokkolják, csábítják és összezavarják a nézőt.
Az Illúzió és álomtáj című kiállítási egység a szürrealizmus lényegét mutatja be. A képzelet és az álom mámorító és felszabadító hatásába vetett hit a szürrealizmus központi elemét képezte. Az álomszerű szürrealista tájak misztikus világokat idézve kérdőjelezik meg a realitásérzéket. Ebben az egységben foglal el fő helyet René Magritte egyik legismertebb remekműve, a Kastély a Pireneusokban.
A költészet és a vizuális művészetek megújításának céljával a szürrealizmus a kreativitás még kiaknázatlan forrásához, az elme rejtett birodalma ? az álmok, a mentális betegségek és a tudatalatti ? felfedezése felé fordult. Az írók és művészek automata technikákat dolgoztak ki arra, hogy a tudat kontrollját megkerülve közvetlenül férjenek hozzá a tudatalatti forrásához. A szürrealizmus képviselői az automatizmust a freudi pszichoanalízisben alkalmazott szabad asszociációk vizuális megfelelőjének tekintették. Az Automatizmus, biomorfizmus és metamorfózis címet viselő kiállítási szekcióban ilyen alkotásokkal találkozhatunk: Jean (Hans) Arp, Max Ernst munkáival, Man Ray sajátos technikával készült fotóival és még számos jelentős művel.
A vágy természetének feltárása nagy teret engedett a művészeknek és költőknek a tudatalattit benépesítő fantáziák, félelmek és gátlások vizsgálatára. A Vágy: múzsa és áldozat című egység ezt a témát helyezi középpontba. Az 1920-as évek végére a szürrealisták a vágy megszállottaivá váltak. Az idealizált, misztifikált, vagy éppen ellenkezőleg: az erőszak passzív elszenvedőjeként bántalmazott és töredékes női test a festmények, tárgyak, fényképek és kollázsok központi elemévé vált. A nőt a feloldatlan félelmek és konfliktusok projekciójának tárgyaként használva a művészek ? például Hans Bellmer ? a vágy sötét oldalát is feltérképezték.
A dada és szürrealizmus nemzetközi anyaga a jeruzsálemi Izrael Múzeum részét képező Vera és Arturo Schwarz Dada és Szürrealista Művészeti Gyűjteményből érkezett Budapestre, mellyel párhuzamosan a magyar köz- és magángyűjtemények műveiből összeállított Átrendezett valóság című társkiállítást is megnyitották. A vendéganyaghoz térben is kapcsolódó kiállítás a belső összefüggések, áthallások, hasonlóságok és különbségek erőterében kísérli meg felmutatni a dada és a szürrealizmus magyar művészetre gyakorolt hatását. A kronologikusan, illetve hívószavak mentén szerveződő válogatás olyan sajátos alkotói stratégiákat, ?kreatív olvasatokat? mutat be, amelyek a változó közép-európai, illetve magyar társadalmi és politikai valóság közepette felhasználták, és (újra)értelmezték a dadaizmus és a szürrealizmus tanulságait.
A két képzőművészeti kiállításhoz kapcsolódik egy harmadik is: az Életre kelt (film)kísérletek című tárlat, amely a két világháború között kibontakozó első filmavantgárd alkotásait és keletkezésük körülményeit mutatja be. Az összesen 150 percnyi filmet bemutató kiállításon olyan emblematikus alkotások, mint Luis Bunuel Andalúziai kutyája vagy Fernand Léger Mechanikus balettje mellett számos fotóval, rajzzal, mozgástanulmánnyal, korabeli nitrófilmtekercsekkel és egyéb dokumentumokkal is találkozhat a közönség.
A huszonkét filmet felvonultató tárlaton három premiert is tartanak: Gerő György 1924-ben publikálta Béla című filmjének forgatókönyvét, magából a filmből azonban csak néhány - az MNG-ben is látható - kocka maradt fenn. Ezek alapján rekonstruálta az alkotást az amerikai Bruce Checefsky, akinek munkáját a kiállítás látogatói is megtekinthetik. A magyar Bauhausnak is nevezett iskolát, a Műhelyt megalapító Bortnyik Sándor nevéhez fűződik az első konkrét szerzőhöz köthető magyar animációs film, a Mr. Pipe rettenetes éjszakája. Gyarmathy Tihamér 1953-as Kísérleti filmje a kiállítás harmadik premierje: mint Orosz Márton elmondta, a növényi és állati preparátumok fotogramjaiból összeállított alkotás a tárlat szervezése közben került elő.
?Ez a három kiállítás jó alkalmat kínál a magyar közönségnek arra, hogy eredeti alkotások és azok értő interpretációja segítségével megismerkedjen egy óriási hatású nemzetközi mozgalommal? ? hangsúlyozta Hoppál Péter a megnyitón.