(MTI) - "A legelején történt a baj", mivel "'89-ben úgy tettünk, mintha a tradíciók nem számítanának", a jobboldalnak hagyva a hagyományokat - mondta, hozzátéve, "változtatni lehet, de nem úgy, hogy úgy csinálunk, mintha a semmire lehetne építeni az újat".
Az elmúlt két évtized fontos tanulságaként említette Vajda Mihály, hogy meg kell próbálnunk szembenézni a másik igazságával is, megemlítve, ezen a rendezvényen is jórészt olyanok vannak jelen, akik biztosan egyetértenek egymással.
A problémák nem akkor merülnek fel, ha más szögből vagy más terepen vizsgálódunk, hanem "amikor legendák születnek" - hangsúlyozta Ormos Mária történész, aki szerint az ártatlan mítoszképzésekkel szemben annak vannak veszélyei, ha valakik más társadalmi csoportokra, államokra, nemzetekre próbálják hárítani ily módon a felelősséget valamely ügyben.
Egy, az ötvenes évek közepén végzett felmérésre hivatkozva arról beszélt: tíz évvel a második világháború vége után a németek a császárság idejére, második helyen pedig az 1933 és 1938 közötti időszakot ítélték meg a legpozitívabban, s csak egy átfogó kulturális és oktatási stratégiával sikerült elérni, hogy "a helyükre kerüljenek a dolgok".
Gyarmati György történész az eseményen arról beszélt: az 1918 és 1990 közötti "rövid XX. században" kilenc rendszerváltás vagy arra tett kísérlet történt, és az elszámoltatás - amelynek során az előző rendszer kedvezményezettje hetek, hónapok alatt válhatott páriává - "egyedül a kilencediknél maradt el jórészt". Gyarmati György hozzátette: így viszont könnyen és gyorsan cserélődhetett a tettes és az áldozat szerepe, ez is magyarázat lehet arra, miért nem tudunk elszámolni lelkiismeretünkkel.
"Túlságosan sok a megszakítottság a XX. századi magyar történelemben" - mondta, hozzátéve, nem jutott idő ezek lelki és gondolati feldolgozására, így az elmúlt évszázad "nem történelem, hanem bennünk élő jelen, ami nem tud történelemmé válni".
