Valami rock and roll – A P. Box negyvenéves lemezéről

Popkult

Adj időt, mert attól félek én, számomra nem lesz több esély – hallhatjuk a P. Box Maradj a vonalban című dalában, ami a 40 éve megjelent Kő kövön című album egyik legnagyobb slágere.

És igen, ez a lemez volt a zenekar és Vikidál rockpályafutásának utolsó nagy esélye, mindent erre az albumra tettek fel. Ami aztán őket igazolta. Az aranylemez, a hatalmas sikerű Kő kövön turné, ami utoljára mutatta meg, milyen lehetett a magyar rock aranykora, amikor megteltek a vonatok rajongókkal, mindenki a Vikidált és a P. Boxot akarta látni.

Naná, a P. Mobil legsikeresebb felállásának a kétharmada itt zenélt. Később egy negyedik ex-P. Mobil-tag, Pálmai Zoltán is a zenekar tagja lett. A Kő kövön marketingszempontból talán a legjobban időzített honi rocklemez, hiszen az István, a király bemutatója után közvetlenül került a boltokba, akkor, amikor mindenki Vikidál Gyulát akarta. És aminek a lemez részben a sikerét köszönhette, végül az lett a tragédiája is. Amikor 1985 szeptemberében a Nemzeti Színház is műsorra tűzi az István a királyt, Vikidál már csak nehezen tudja összeegyeztetni az előadásokat az állandó turnéban lévő P. Box-szal, ráadásul Bencsikéknek elege lett Vikidál rockikonhoz „méltatlan” tévés szerepléseiből (például duettet énekelt Kovács Katival), így kikerült a csapatból.

Ez Bencsik életének egyik legrosszabb döntése volt.

Hiszen Vikidált egyszerűen nem lehetett pótolni. A P. Mobil sem tudta 1979-ben, és ezt testközelből kellett látnia Bencsiknek és Cserhátinak, hiszen akkor még mindketten a zenekar tagjai voltak.

Az István, a királyban még hosszú ideig volt muníció. A városligeti bemutató után, a P. Box-album megjelenésekor került a boltokba a rockopera hanganyaga, amelynek elképesztő promóciója volt. Ez húzta magával a P. Box lemezét is. A Kő kövön turnéja idején került a mozikba Koltay Gábor István, a király-filmje, ami szintén afféle keresztpromója volt a Kő kövönnek. 1984 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékokon jórészt az eredeti szereposztásban látható volt ismét az előadás. Jól jellemzi a sikert, hogy 1984. július 28-án, a Szegedi Ifjúsági Napokon, a Volán pályán cirka tízezer ember előtt lép fel a P. Box, míg ugyanaznap este Vikidál az István, a király egyik főszerepét viszi a Dóm téren.

Beszédes az is, ami a battonyai 1-es számú Általános Iskola farsangi bálján történt 1984 februárjában. Míg a 8/B-sek az István, a királyt adták elő, addig az A osztályosok a P. Box A zöld, a bíbor és a fekete című számát, szóval néhány percnyi különbséggel két Vikidált is láthattunk a színpadon.

A Kő kövön az egyik legjobban sikerült magyar hardrock-album.

Annak ellenére az, hogy afféle megkésett lemez, hiszen 1978-ban kellett volna megjelennie, akkor, amikor a P.Mobil Láng Művházban rögzített anyagát leadja a rádió, amely egyébként az első örökmozgó LP lett volna. Ez amúgy sem volt lehetséges, hiszen ugyanez az alkotócsapat 1978-ban a P. Mobillal vette fel a zenekar máig leghíresebb dalait, az Utolsó cigarettát, a Kétforintos dalt, a Tűzimádót, a Forma 1-et, a Királyt, a Honfoglalást, a Főnix éjszakáját, azokat a dalokat, amely máig a P. Mobil identitásának a magját adják.

A Kő kövönben az is nagyszerű, hogy egy szűk időegységben, 1982 év végétől 1983 tavaszáig íródott. Míg a legtöbb jól sikerült magyar poplemez sok esetben egy afféle best of, azaz több év termése. A P. Box néhány hónap alatt írta, megmámorosodva a tudattól, hogy a legjobb rockgitáros, dalszerző, a legjobb magyar rocktorok és rockkarakter együtt dolgozik. Cserháti kiváló magyar billentyűs volt,  a „magyar Jon Lord”. A konzervatóriumot végzett, jazzrockon és progresszív rockon edződött Sáfárnál jobb basszusgitárost pedig nehéz lett volna találni, közismert, hogy ő szerezte A zöld, a bíbor és a fekete legendás riffjét is.

Szokás megkésett albumként tekintetni a Kő kövönre, de ez csak félig igaz.

Valóban a Deep Purple-féle hagyományból indul ki, ugyanakkor a hangmérnöki munkának és a finom  effektetknek köszönhetően kimondottan modern az album hangzása (zenei rendező: Peterdi Péter). Nem kell hozzá audiofil lemezjátszó, hogy kihalljuk a finom, villámlást idéző effekteket, a visszhangosított dobokat. Arról nem beszélve, hogy vastag, telt lett a hangzás, olyan profi, ami addig nem igen jellemezte a hagyományos rocklemezeket. Összehasonlításképp: egészen gyenge a bemutatkozó P. Box-album, de a debütáló P. Mobil-album soundja is, a HBB 1980-as lemezéről már nem is beszélve. És akkor ott van maga a lemezborító a vágtató lovaggal! Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez volt az első igazi heavy metal hatású magyar cover (Ludasi Gyula munkája), ami nyilván sok kamasz fantáziáját beindította 1983-ban. Kiválóak a lemez arányai is, a kilenc dalból csak két lassú dal (Fantomlány, Engedj!) található, de azok is dinamikusabbak a klasszikus balladáknál.

Nem nevezném tölteléknek az Ideges című dalt sem. Ez egy középtempós, némileg a Black Sabbathot idéző dalt, aminek a zenekari középrésze szinte már progrock-hatású. Jól előkészíti az album kulcsdalát, a Vágtass velem! című rockhimnuszt, amely Bencsik életművének egyik legjobbja az Utolsó cigaretta és a Kétforintos dal mellett. De ugyanezt a színvonalat tartja a Soha nem elég, az Ingajárat, a Maradj a vonalban!, és minden idők egyik legnagyobb klasszikus magyar rockfelvétele, A zöld, a bíbor és a fekete.

Az album titka mégis az, hogy nagyon erősek a dalok.

Mindegyik színpadképes, remek koncertdalok is egyben, a negyvenpercnyi lemezidőben nincsenek töltetékek, szemben számos ikonikus magyar rocklemezzel. (Nézzük meg például a Piramis albumait: a nagy slágerek mellett mindegyik albumuk tele van B oldalakra kívánkozó, közepes számokkal.) A Kő kövön albumon viszont nincsenek leültető dalok, végig magas színvonalon tart. Érezhető, hogy ihletett időszakban készült, Bencsik, Cserháti, Sáfár, Vikidál és Szabó alkotói erejének csúcsán, akkor, amikor már elmúltak a nagy idők, de a P. Box a Kő kövönnel egy évre mégis visszahozta nekünk.

Nyitókép: Vikidál Gyula énekes és Bencsik Sándor szólógitáros, a P. Box együttes tagjai. Fotó: MTI/Benkő Imre