Nagy-Britanniában elfogadják az első "Reform Bill"-t, a brit alsóház megválasztásának választójogi reformját. Átalakítják a választói körzeteket; a városok mandátumhoz jutnak és a választásra jogosultak számát a választójog gyakorlásához szükséges birtokállomány csökkentése útján felemelik. A választójog megszerzéséhez a városlakóknak 10 font évi jövedelemmel és földbirtokkal kell rendelkezniük. A reform a városi-polgári középrétegeket nagyobb politikai befolyáshoz juttatja és korlátozza a földbirtokos arisztokrácia hagyományos túlsúlyát. A kormányzati döntéseket az alsóház parlamenti többséghez köti. A lakosság túlnyomó többsége a választásra jogosultak számának emelkedése ellenére sem jut szavazati joghoz. A választójogi reformot heves viták után fogadják el. A felsőház kétszeri elutasító döntése forradalmi nyugtalanságot váltott ki a vidéken, s a nemesség és a nagypolgárság elleni támadásokhoz, polgárok és munkások tüntetéseihez és petícióihoz, valamint fenyegető gazdasági válsághoz vezetett. Anglia vezetői azonban tisztában voltak a reformok fontosságával.
