Vallásragu

- Mit Isteneztek itt? Elmehettek a francba! Nekem most halt meg az anyám, se gonosz nem volt, se beteg, minek vette el az a marha igazságos Isten, ezt magyarázzátok meg, ha tudjátok! - hőbörög egy sáros fiú a Közös Pont sátra előtt. - Most nem fog bejönni, de holnap visszajön. Biztos vagyok benne - súgja oda Csitári Boglárka, a katolikus, református és evangélikus fiatalokat tömörítő Közös Pont egyik önkéntese. Nem először van dolga hasonló provokációval. - Elhiszed, hogy ezekből a kirohanásokból lesznek a legmélyebb beszélgetések? - mondja. 2000 óta a Szigeten, az utóbbi néhány évben pedig már az EFOTT-on, a Hegyalja és a VOLT Fesztiválon is tanulja, hogyan kell bánni az ilyen elkeseredett emberekkel.

- Persze, olyan is van, aki kifejezetten kereső szándékkal somfordál be hozzánk - vág közbe egy másik evangélikus önkéntes, Kondella Mihály. - Rémlik neki, hogy megkeresztelték, hogy talán templomba is járt egyszer, és foszlányokban élnek még a családjában vallási hagyományok. Mégis sehova tartozónak érzi magát. És egyáltalán nem biztos, ha innen kimegy, már más lesz a helyzet. Annyi biztos, itt bármit megkérdezhet.

Közben elfestegethet, a sátorban kihúzott ruhaszárító köteleken vízfestékképek száradnak. Leginkább vízfestékkenyerek. - Persze, mert a napi témánk a Miatyánk. Tudod, mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma... - emlékeztet Bori, és zöld-piros papírszemüveget nyom a kezembe. Biblia és kehely a papi szószéken, Krisztus a kereszten, templom az őszi avarban, és egy ciklámenbibés virág, majd leugrik a falról. 3D-s fotóikat sátordísznek szánták a közös pontos fiatalok. Nem nagy kunszt. Játékaikat viszont jól kitalálták. Legyen ön is milliomos keresztény című vetélkedőjükben például - valamivel nagyobb segítőszándékkal a Vágó Istvántól megszokottnál - a Bibliából vett kérdések között igazítják el a játékosukat. Aki még többet akar tudni, annak ott a Hájtek Hittan, a komputerbe táplált vallástanár, pihentetőnek a Szájlent Credo, az össznépi kereszténysátras zenehallgatás, a sátor hátuljában pedig a babzsákos, könyvespolcos sziesztahely.

Egy dolgot nem értek csak: miért jó a keresztény felekezetek közül bármelyiknek, hogy a Szigeten közösen állítsanak standot? Egységben az erő? Megoszlanak a költségek? Kevesebb önkéntesre van így szükség?

Földhözragadt gondolatokra transzcendentális válasz jön. Az ökomenizmus. Hogy valójában egyikük sincs rászorulva a másikra, de a széthúzás helyett ők azt választották, a közöset keresik meg magukban. Innen a név, meg az évek óta tartó együtt-fesztiválozás. A legfőbb közös pont, nyilván az egy Isten. - Ilyen alapon viszont akár muszlim fiatalokkal is festegethetnétek itt - akadékoskodom. - Az egy az Istent a Szentháromság keresztény istenhitére értettük. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármasságát tagadó unitárius vallás például ilyen szempontból nem tartozik közénk.

Hogy kirekesztésről, elkülönülésről még sincs szó, azt az is jól mutatja, hogy a Közös Pont sátor vezetője épp tárt karokkal fogad egy belépő krisnahívőt. Nyilván a délelőtti vallásközi kerekasztalról maradt még megbeszélnivalójuk. A gőzölgő egytálételekkel és két karéj kenyérrel futkosó fiatalok helyenkénti besűrűsödéséből nagyjából két napja sejtem, hová telepítették idén a Magyarországi Krisnatudatú Hívők saját színpadát meg ételosztó standját. Rábukkanni mégsem sikerült eddig. Követem a "hazafelé tartó" kopasz krisnást.

Tisztásukra érve mintha kicsit én is megérkeztem volna. És ha nincs is ebben semmi vallási-ideológiai kötődés, az azért tény, hogy a krisnások mantrazenekarai, indiai szuvenírshopjai meg hús nélküli ragujai legalább annyira hozzá tartoznak már a tizenöt éves Szigethez, mint a karszalag, a koncert meg a sör. Ők ugyan nem varratnak a szigetlakókkal sokszínű egységzászlót, mint a Magyarországon egyelőre meglehetős gyerekcipőben járó baha'i-ok. Nem tartanak mentési bemutatókat sem, mint a hőstetteikkel rendszeresen Híradók főszereplőjévé váló baptisták. Amit viszont egyszer vállaltak, azzal évek óta nem okoznak nekünk csalódást. A kis színpadjuk deszkázott nézőterén erre-arra heverő, fáradt szigetelőknek játszanak: mantrazenével festenek alá a raguszürcsölgetésnek. Raszta hajú fiú huppan le mellém a földre. - Gouranga! - dörmögi, és vigyorogva belekanalaz a cukkinis borsóba.