Minden évben május első hétfőjén tartják a divatvilág egyik legfontosabb rendezvényét, a New York-i Met-gálát. Az est első számú szervezője az amerikai Vogue magazin főszerkesztője, Anna Wintour, a sztárokat felvonultató gála pedig a Metropolitan Museum divatkiállítását ünnepli. Immáron sok-sok éve óriási médiafigyelem kíséri az eseményt, mert a Wintour által meghívott vendégek kizárólag szigorú dresszkód szerint felöltözve jelenhetnek meg, a tematika évről évre változik, a vörös szőnyeges felvonulás pedig mindig irtó látványos – tele ikonikus és olykor botrányos divatpillanatokkal. Nem volt ez mindig így.
Vreeland és Wintour felkavarták az állóvizet
Eleanor Lambert divatújságíró 1948-ban mutatta be a Met-gálát a manhattani elitnek: ekkor a jegyek még 50 dollárba kerültek (mai értékén nagyjából 520 dollárba), az eseménynek pedig köze sem volt a mai felhajtáshoz és grandiózus léptékhez: meghitt adománygyűjtő vacsora volt, ahol a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumának Costume Institute-ja, azaz divatért felelős intézetének éves kiállítására gyűjtöttek pénzt. A hagyomány azóta is kitart, ám 1995 óta átvette Wintour az irányítást, és most már minden évben néhány sztárvendéget is hív maga mellé, akikkel együtt vezetik az estet.
A gála történetében az első lényegi változás 24 év elteltével következett be, amikor is az amerikai Vogue korábbi főszerkesztője, Diana Vreeland tanácsadóként csatlakozott a Costume Institute-hoz. Vreeland keze alatt a társasági naptár sokadik jótékonysági eseményéből aztán az egyik legjobban várt estéjévé vált a Met-gála, mivel a jómódú New York-iak mellett elkezdett hollywoodi hírességeket is meghívogatni az eseményre.
Vreeland találta ki a tematikus öltözködési kód bevezetését is: munkássága során olyan témákat választott, mint Gyagilev és az Orosz Balett vagy Yves Saint Laurent és a királyi India. A vendégek egyre jobban kitettek magukért, a hangulat pedig ennek megfelelően elmozdult a teatralitás felé: akkoriban még mindig csak 100 dollárért lehetett jegyeket vásárolni, ami azt jelentette, hogy a divatipar dolgozóinak és diákjainak is lehetőségük volt részt venni a gálán Andy Warhol, Diana Ross és Cher mellett.
Vreeland 1989-es halála után a gála vezető nélkül maradt, ám Anna Wintour befolyását már a kilencvenes évek elejétől erősen lehetett érezni. Wintour decemberről áthelyezte májusra a gála időpontját, a vendéglistát pedig kibővítette a Vogue magazin hatalmas kapcsolatrendszere segítségével: közszereplők, politikusok, a divatvilág legfontosabb szereplői, zenészek és filmsztárok.
A Met-gála ekkor kezdett el igazán hasonlítani a mai formájára, amely az évek során olyan meghatározó vörös szőnyeges pillanatokat adott, mint Diana hercegnő 1996-os bosszúruhája, Rihanna 2018-as pápagúnyája, vagy amikor Jared Leto 2019-ben a saját fejével a kezében érkezett. 2023-ban a néhai Chanel-vezér Karl Lagerfeld (és kedvenc macskája) tiszteletére Doja Cat énekesnő macskává változott, 2022-ben pedig óriási botrány lett abból, hogy Kim Kardashian belepréselte magát Marylin Monroe ikonikus ruhájába, amelyben a színésznő Kennedy születésnapján énekelt - és amelyet Kardashian aztán meg is rongált.
A gála még életrajzírója szerint is Wintour hatalmáról szól, hiszen aki kiesik a kegyeiből valamiért, az örökre búcsút vehet a meghívótól. A nagy hatalmú főszerkesztő vendéglistáján sportolók keverednek popsztárokkal, és Oscar-díjas színészek ülnek trash valóságshow-szereplőkkel egy asztalhoz. Állítólag ma már szinte mindenkit Wintour személyesen hív meg, a belépő pedig igencsak elrugaszkodott a kezdeti 50 dollártól: ma már potom 75 ezer dollárba kerül fejenként – ezt az összeget persze a nagy sztárok esetében az őket szponzoráló márkák és divatházak állják, de a jelenlegi gazdasági helyzetben az ilyen szintű rongyrázás még így is sokakat felbőszít.
Éhezők viadala és digitális guillotine
A tavalyi dresszkód ráadásul a The Garden of Time, azaz Az idő kertje volt, ami J. G. Ballard 1962-es azonos című novellájára utal. A történet szerint Axel gróf és felesége békésen éldegélnek magas kőfal által védelmezett villájukban, amelyet különleges kert ölel körbe. Olyan virágok nőnek benne, amelyek leszakítva vissza tudják forgatni az időt, a gróf pedig minden este le is szakít egyet, mert a kőfalon túl fenyegető embertömeg közeledik feléjük, és ha odaérnek, elpusztítják a kertet. A virágok egyre fogynak, a kert elsivatagosodik, a vég pedig elkerülhetetlen: a horda lerohanja a villát, a házaspár pedig kővé dermedve áll az egykori éden közepén.
A magas kőfal mögé bújó, édenkertben éldegélő házaspár és a dühös, pusztító tömeg a valósággal, azaz a társadalmi kérdésekre, szegénységre mit sem hederítő és főleg a gázai háború ellen nem felszólaló elit kontra küszködő átlagemberek valóságának párhuzama kiverte a biztosítékot: a gálát követően digitális aktivisták arra szólították fel a rajongókat, hogy tiltsák le a hírességeket a közösségi médiában. Csak hab volt a tortán, hogy a Met-gála éjszakáján az izraeli katonai erők bejelentették, hogy megszállják Rafahot, ahol több mint hatszázezer gyermek élt.
A közösségimédia-felhasználók olyan hashtageket használtak, mint például a #CelebrityBlocklist, és rengeteg, a vörös szőnyegen pózoló hírességeket háborús jelenetekkel összemosó videó keringett, hogy rávilágítson a képmutatásra és az esemény disztópikus hangulatára. A felhasználók szerint a „digitális guillotine”, ha úgy tetszik, „digitine” arra szolgált, hogy blokkolják az összes hírességet, influenszert és elit társasági szereplőt, akik nem használják erőforrásaikat a rászorulók megsegítésére.
A Rosa Parks-bugyi és zongora a háton
Nem csoda, ha a botrányok után a gála progresszív üzenetet kapott, és az sem, hogy idén mindenki óvatosban adta elő: nem voltak megbotránkoztató húzások, és politikai kiállásokat sem láthattunk. A show-nak pedig folytatódnia kell: a rendezvény 31 millió dollárt gyűjtött, ami a gála történetének eddigi legmagasabb összege. A Metropolitan Museum idei divatkiállítása a „Superfine: Tailoring Black Style” címet viseli, és azt mutatja be, hogy az öltözködés és a stílus hogyan formálta a fekete identitást az Amerikába hurcolt rabszolgák utódainál a 18. századtól napjainkig, a fekete dendikre koncentrálva. Érdekesség, hogy a dendi vagy dandy a magyar nyelvben is használt kifejezés, már Jókainál is találunk róla említést: piperkőcre és nagyvilágiságra egyaránt utalhat.
A kiállítás – és a hozzá kapcsolt dresszkód – pedig azért is izgalmas, mert egyrészt a divatipar sokáig mellőzte a feketéket, másrészt 2003 óta ez az első olyan tárlat, amely kizárólag a férfidivatra koncentrál (akkor a Férfiak szoknyában volt a téma). Az idei év dresszkódja pedig ehhez illeszkedve: „Tailored for you”, azaz „rád szabva” volt. A gála történetében először kizárólag fekete férfiak töltötték be a társelnöki szerepet Anna Wintour mellett: Colman Domingo, Lewis Hamilton, A$AP Rocky és Pharrell Williams (LeBron James tiszteletbeli elnök lett volna, de egy sérülés miatt végül nem jelent meg).
Az esemény legnagyobb bulvárpillanata kétséget kizáróan az volt, amikor Rihanna, a Szigeten hamarosan nálunk is fellépő A$AP Rocky jelenlegi párja egy Marc Jacobs öltönyruhában jelentette be harmadik terhességét. Ami pedig a divatot és a kreativitást illeti: a 81 éves Diana Ross Ugo Mozie nigériai divattervező által megálmodott, több mint öt méter hosszú ruhát húzott maga után, amelybe leszármazottai neveit hímezték, Jenna Ortega színésznő ruhája fémvonalzókból lett összefarigcsálva, de volt rengeteg kalap, sétapálca és pinstripe minta, no és női zakó a mindig makulátlan Zendayától a lazán szivarozó Madonnáig. Talán a legerősebb dandyszettet szintén egy hölgy, Teyana Taylor énekes-színésznő hozta, aki egyébként elsőként lépett a vörös szőnyegre.
A fekete legendák és a divat előtti tisztelgést sokféleképpen értelmezték: Gigi Hadid modell például Josephine Baker arany estélyijét idézte meg, a Fehér Lótuszban is játszó, emellett a Blackpink nevű k-pop bandában éneklő Lisa pedig egy olyan bugyiban jelent meg, amelyre Rosa Parks polgárjogi aktivista arca volt hímezve. Colman Domingo kétszeres Oscar-jelölt színész egy látványos Valentino gúnyában tisztelgett a 2022-ben elhunyt André Leon Talley divatújságíró és kreatív igazgató előtt, aki popkulturális ikonná vált óriási termetével és hosszú, buggyos lepleivel.
Akadt persze, aki magának csinálta a legjobb reklámot: André 3000 például 7 Piano Sketches című új lemezére hívta fel a figyelmet öltözékével: a hátán egy óriási zongorával jelent meg, miközben egy szemeteszsákot tartott a kezében – az album néhány másodperccel azután jelent meg, hogy az Outkast rappere megjelent a Metropolitan Museum lépcsőjén. Az idei esemény a néhány jól sikerült összeállítás dacára valószínűleg nem fog bevonulni sem a divattörténelembe, sem pedig a popkultúra emlékezetes momentumai közé: biztonsági játék volt, amely tökéletesen megfelelt a kedélyek csillapítására.
