Vasárnap Euripidész Alkésztiszével, Bocsárdi László több mint húsz éve bemutatott rendezésével indult a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház „válságévada” az intézmény Facebook oldalán. Bocsárdi színrevitele szabadon kezelte a görög drámát. „Mit gondolunk például ma egy héroszról? A mi világunkban ki felel meg ennek a funkciónak? Ki lehetne ma Héraklész, aki mindenre képes?  Arra is, hogy visszahozza a halálból Alkésztiszt. Olyan ez, akár a szemfényvesztés. (…) Alkésztisz visszahozatala olyan kicsit, mint egy színjáték. Így jutottunk el végül oda, hogy a hérosz nálunk egy popsztár” – mesélt az alkotó az előadás hátteréről az Ellenfénynek. Bocsárdi megjegyezte: „Euripidésznél már nem igazán irányítják az istenek az emberi sorsot. Csak irányítani akarják, de nem tudják. Úgy érzem, már Euripidésznél megtörtént az, ami most velünk: hogy senki nem irányít semmit, hatalmas zűrzavart érzünk, ahol kétségbeesetten keressük a korlátokat, hogy valamiben meg tudjunk kapaszkodni.” Ezt az összevisszaságot remekül szemlélteti a stilárisan is sokszínű előadás.

Don Juan
Fotó: Dusha Béla

Március 25-én este Pállfy Tiborral a címszerepben vetítik Molière Don Juanját. Barabás Olga rendező-dramaturg – aki a díszletért és jelmezért is felelt – két fordítást vegyített az 1997-ben bemutatott előadásban: Illyés Gyula 1950-es években készült munkáját Petri György későbbi magyarításával; az olykor elemelt, néhány kritika szerint egyenesen költői jeleneteket földhözragadt epizódokkal, helyenként durva, alpári megnyilvánulásokkal kompenzálta. Don Juan ebben a koncepcióban egy kéjsóvár, kiábrándult, ám ragyogó intellektusú művész. A pergő ritmusú előadás mai kérdéseket feszeget, érvényes, aktuális módon.

A színházi világnap alkalmából, március 27-én a Hamletet vetítik Bocsárdi László rendezésében. Az alkotó három helyszínen vitte színre Shakespeare klasszikusát: Bukarestben, Gyulán és Sepsiszentgyörgyön. Utóbbit tekinti az előadás végleges változatának. „Kamaraelőadássá sűrűsödött. Kikerültek a videó-bejátszások, a nagy effektusok, s maradt egy egyszerű, tömör, Hamlet személyére összpontosító előadás” – fogalmazott a Revizor kritikai portálnak. Vállalni kell a halált, vagy érdemes a sorsra bízni magunkat? – Bocsárdi szerint ez a dráma egyik legfőbb felvetése. A címszerepet – miként az elgondolás szerint Fortinbrast – Mátray László alakítja. Az előadás a 2013/14-es évadban elnyerte a Román Színházi Szövetség legjobb rendezésnek járó UNITER-díja mellett a legkiemelkedőbb díszletnek – Bartha József munkája – ítélt elismerést.

Vérnász
Fotó: Barabás Zsolt

Ugyancsak Bocsárdi László rendezése a Háromszék Táncegyüttessel közösen létrehozott Vérnász produkció, melyet március 29-én nézhetnek meg. Federico Garcia Lorca tánccal komponált esküvő-történetének 2000-es színrevitele – Radu Ţuculescu író, újságíró szerint – „egy olyan átütő erejű előadás, amelyben prózai színház, a mozgásszínház, a cigány- és kontakt tánc, valamint a népzene elemei ötvöződnek. A balladai homályba burkolt szereplők hagyomány és civilizáció, ember és a társadalom között feszülő diszharmóniájával szembesülnek. Egy előadás, amelynek fő témája – a szürrealizmus határait időnként ugyan súrolva – a tolerancia.”

Az április Shakespeare Rómeó és Júliájával indul Bocsárdi László rendezésében. Ugyancsak ő állította színpadra az Othello, a velencei mórt, melyet április 8-án vetítenek.

Othello, a velencei mór
Fotó forrása: tasz.ro

Közte ismét egy antik klasszikus: április 5-én Szophoklész Antigonéja szerepel repertoáron, a címszerepben Szorcsik Krisztával, Kreón szerepében Bíró Józseffel. „Bocsárdi László Antigoné-rendezése a tragédia által feltételezett pátoszt állandó iróniával ellenpontozza, így az előadás folyamatosan azon a vékony peremen egyensúlyoz, amely a megrendítőt a nevetségestől elválasztja. Egyszerű eszközökkel rendkívül összetett hangulatok születnek. Így válik vitathatatlanul maivá az antik klasszikus – anélkül azonban, hogy bármiféle aktualizálásra sor kerülne” – fogalmazott a 2003-as bemutató után írt recenziójában Sándor L. István.

Április 12-én Beckett Godot-ra várva című drámáját láthatjuk Tompa Gábor rendezésében. „Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el – borzalmas” – mondja Estragon az első felvonásban, és valóban, Beckett legismertebb drámájában nem sok minden történik, mégis jó néhány hazai bemutató is bizonyítja: feszültséggel terhes, iróniával átszőtt kiváló előadásokra ad lehetőséget, ezúttal Váta Lóránd és Pálffy Tibor főszereplésével.

Godot-ra várva
Fotó forrása: tasz.ro

Az említett Alkésztiszhez hasonlóan a hősiesség kérdését veti fel Bocsárdi László 2006-ban bemutatott színrevitele, A nyugati világ bajnoka. John Millington Synge szatirikus komédiájának főszereplője a képzelt apagyilkossága miatt hősként számon tartott gyáva fickó. Mi számít hősiességnek? Hol a határ az aljas vagy magasztos cselekedet közt? Kik mutathatnak irányt az értékek bizonytalansága közt? Mindenkori hősökről mesél Bocsárdi rendezése és a korról, amely gyarló és ostoba hősöket teremt.

Az is bizonyára hallotta már a Hajmási Péter, Hajmási Pál vagy az Álom, álom, édes álom című dalokat, aki soha nem látta színpadon vagy filmen a Csárdáskirálynőt. Kálmán Imre operettjének magyar nyelvű színházakban is született egy-két legendás színrevitele, április 19-én Keresztes Attila tizenöt évvel ezelőtti szilveszteri premierre készült rendezését láthatják.

Bohém diákéveket idéző előadás a Diploma után, magyarul felcsendülő Rolling Stones, Simon&Garfunkel, Beatles és The Doors dalokkal. Az április 22-én látható két részes rockmusicalt – amelyet Pozsgai Zsolt A nagykorú című színműve ihletett – Pinczés István rendezte, a dalokat Apostolache Zénó dolgozta át.

Yvonne, burgundi hercegnő
Fotó forrása: tasz.ro

Látványos, jó értelemben vett teátrális előadás Bocsárdi Gombrowicz-adaptációja, az Yvonne, burgundi hercegnő. „Bocsárdi sok-sok Yvonne után is képes a darabot új értelmezési árnyalatokkal gazdagítani. A szigorúan szövegből kiinduló szituációk sajátos fénytörésbe kerülnek, új jelentést kapnak. Ez mindenekelőtt a játékstílusban ölt testet. Itt senki sem viselkedik úgy, ahogy egy realista helyzetben elvárható lenne. Pózok, manírok, meggörnyedt testtartás, túlmozgásosság, hangoskodás, vagy egy-egy túlhangsúlyozott tárgy mint állandó kellék jellemzi a figurákat. A pszichológiailag pontosan elemzett kapcsolatok Bocsárdinál szigorú formai keretek közé vannak szorítva, amelyeket minden szereplőnek a maga regiszterében és lehetőségei között kell kitöltenie” – fogalmazott az előadásról Nánay István 2008-ban a Kultúra.hu oldalán publikált kritikájában.

Április 29-én, a „válságrepertoár” zárásaként a Figaro házasságát nézhetjük meg Zakariás Zalán rendezésében, amelyhez egy DJ, Daniel Ardeleanu komponált zenét. A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házzal közös produkció szerelmes, groteszk komédiája játékosságot és önfeledtséget ígér.

Nyitókép: Diploma előtt. Fotó forrása: tasz.ro