Mit szól hozzá, hogy páran bejelentették kilépésüket a Nemzeti Hauszmann Bizottságból?
Nem ért váratlanul. Korábban már nyílt levélben jelezték a kilépők az ellenvetéseiket. Ugyanakkor sajnálom, hogy így döntöttek. Azt hittem, hogy a szakmai vitákat a bizottságon belül tudjuk lefolytatni, és nem a sajtóban üzengetve. A kilépők valamennyi bizottsági ülésen elmondták a véleményüket, kezdettől fogva ugyanazt ismételgetve. Jó példája volt ez annak, hogy nagyon sokféle szakembert kértünk fel a bizottságba. Olyanokat is, akikről tudható volt, nem azonosulnak a kormány politikájával. Továbbra is azt gondolom a Nemzeti Hauszmann Bizottságról, hogy bár a csaknem félszáz tagja nem feltétlenül ért egyet mindenben, érveikkel, hozzászólásaikkal, hatalmas tudásukkal és tapasztalatukkal formálják egymás véleményét, az enyémet és a jelenlevő kormányzati munkatársakét, így végső soron magát a Nemzeti Hauszmann Tervet is. Erről a lehetőségről mondanak le a kilépők. Akiknek persze továbbra is figyelni fogunk a véleményükre, hiszen nem véletlenül hívtuk meg őket annak idején a testületbe. Ugyanakkor nem ugyanaz egy csapatban játszani, mint a pálya széléről bekiabálni.
A kilépők sérelmezték, hogy nem kaptak választ a levelükre?
Mert mint mondtam, nem a sajtóban üzengetve szeretnénk a Nemzeti Hauszmann Tervről vitatkozni. Mert abból csak olyan bulvár ízű megfogalmazások és tárgyi tévedéseken alapuló kijelentések születhetnek, mint amilyenek a most kilépők nyilatkozataiban és azok újságírói interpretációiban olvashatók. A Nemzeti Hauszmann Bizottság vagy valamelyik albizottságának ülésén érdemben is megvitathattuk volna a felvetéseket, bár van néhány kijelentésük, amelyre nehéz mit mondani.
A közösségi oldalak megosztásaiból úgy tűnik, az építész szakma egy része is azonosult a kilépők azon felvetésével, hogy kortárs megoldások helyett száz-százötven éves terveket akarnak feléleszteni.
Ezt ugye senki nem gondolja komolyan? Valamirevaló építész nem hiheti el, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk az elmúlt hetven év technológiai változásait, és hogy a Budavári Palota újraértelmezése során nem számolnánk mai megoldási lehetőségekkel. Erre a legjobb példa a Várkert Bazár, ahol a műemléki rekonstrukciót új, kortárs terek kialakítása tette teljessé. A rekonstrukciónak viszont hitelesnek kell lennie, szemben azzal, ahogy a hatvanas-hetvenes években átépítették, meghamisították a Palotát. A visszaépítendő Lovarda alatt egy korszerű mélygarázs lesz. A szintén rekonstruálandó Testőrségi Palota ugyancsak új, kortárs bejáratot fog jelenteni a földalatti múzeumi tér felé. Tény, hogy ezek eredeti külsővel épülnek majd újjá, hiszen így illeszkednek a Vár és a Palota képéhez. A munkák során a legmodernebb építészeti megoldásokat és technológiákat is alkalmazni fogjuk, ahogy ez történt a Várkert Bazár esetében. Vagy azt is hagynunk kellett volna tovább pusztulni, és egy modern plázát építeni a helyére, mint tervezték 2010 előtt? Számtalan nemzetközi példa mutatja, hogy a régi épületek homlokzatai mögött a legmodernebb építészeti megoldások szolgálhatják a XXI. század emberét. Márpedig ennek megtervezése és kivitelezése igazi kihívás a magyar építész szakmának és az építőiparnak.
Ugyancsak a napokban indult a varesliget.blog.hu, ahol a kilépők bejelentése előtt nem sokkal egy petíció jelent meg, amelyben például azt követelik, hogy a budai Vár továbbra is a kultúrát szolgálja.
Végre van valami, amiben egyetértünk. Bár úgy vélem, a petíció kitalálói és köztem az a különbség, hogy míg ők a közvéleményt szeretnék a budai Vár évtizedek óta halogatott megújítása ellen hangolni ezzel az érveléssel, addig én ugyanezzel szeretném az embereket mellé állítani. Én ugyanis nonszensznek tartom, hogy jelenleg alig egyharmada látogatható a Palota tereinek, mert a többiben raktárak és remek panorámájú irodák vannak. Nem az lenne a normális, ha mondjuk a Palota helyiségeinek több mint a felében kiállítások, bárki által látogatható kulturális terek lennének? A Nemzeti Hauszmann Terv például erről szól: a Palota legyen végre palotamúzeum! A bizottsági munka társadalmasítást is jelent, ahol a helyes kortárs megoldásokról is lehet vitatkozni. Ugyanis a közvélemény jelentős része nem azt gondolja, hogy a kortárs megoldások automatikusan jók és esztétikusak. A szakmai keretek között zajló vita lehetőséget teremt arra, hogy a budai Várban ne szülessenek olyan elkeserítő mai megoldások, mint amilyen például a Nemzeti Múzeum melletti rettenetes üvegépület, vagy amilyen a Várban a levéltár melletti elektromos teherelosztó, illetve a pesti Vigadó elől a teret elvevő szállodasor.
A minisztériumok Várba költöztetése viszont nem a kultúráról szól?
Ez ismét egy olyan hamis topik, amely akár számszerűsíthetően is cáfolható. Azokban az épületekben ugyanis, ahová a Pénzügyminisztérium jogutódját és a Belügyminisztériumot szeretnénk visszaköltöztetni, jelenleg is hivatalok, irodák és raktárak vannak. Miért baj az, ha az egykor minisztériumoknak szánt épületekbe visszaköltöztetjük azokat a minisztériumokat, amelyek teljesen más célra épült, átszabdalt ingatlanokban vannak ma?
Mert az ellenzők ebben és a Vár felújításában is a Horthy-korszak valamiféle restaurálását látják.
Mert ezt akarják látni és láttatni. Mert, ha már az ellenzők egy részének a kormányzása idején nem sikerült egy fűszálat sem megújítaniuk a budai Várban, egyszerűbb most kígyót-békát kiabálni, és megpróbálni politikai tőkét kovácsolni a terv ellenzéséből, mint az érveket meghallgatva, érdemben vitázva, korrekt párbeszédet folytatni. Nettó hazugság azt állítani, hogy a Horthy-korszak felélesztéséről szól a Nemzeti Hauszmann Terv. A dualizmus időszakának, Magyarország aranykorának terveit és elképzeléseit vettük alapul. Amire aztán olyan XXI. századi megoldásokat akarunk építeni, amelyek sok szempontból új lendületet adhatnak az egész Várnegyednek.
Számít még kilépőkre?
A Nemzeti Hauszmann Bizottságban részt venni nem kötelező elfoglaltság, és nem a kormánynak tesz szívességet az, aki vállalja benne a munkát. Ettől függetlenül mindenkinek szíve joga kilépni, mi pedig majd felkérünk a távozók helyére új, menet közben feltűnt, fiatal szakembereket. Mert próbáljanak is bármekkora cirkuszt kelteni a Nemzeti Hauszmann Terv körül, haladnunk kell a ránk bízott munkával.
Kőszeghy Béla
Fotó: Kultúra.hu archív
