Id. Markó Károly (1791–1860): A puszta (olaj, vászon, 40 × 52,5 cm, 1853)
A Petőfi-bicentenárium kapcsán elsőként egy olyan festményt mutatunk be, mely bizonyos értelemben a szabadság képi metaforája, valamint a kompozíció látványvilága szorosan kapcsolódik a költő szabadságeszményéhez.
„Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, / És, szabadság, te vagy lelkem istensége!” – írja Petőfi Sándor 1845-ben A csárda romjai című versében.
A festményt nézve megidéződnek a költő sorai, a két mű így párhuzamba állítható egymással. Idősebb Markó Károlyt a magyar tájképfestészet egyik legfontosabb alkotójaként tartjuk számon, Petőfi kortársaként alkotta meg jelentős életművét – igaz, jóval tovább élt az ifjú költőnél.
| A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/2. számában jelent meg. A magazin korábbi lapszámairól, előfizetési lehetőségéről itt lehet tájékozódni. |
Id. Markó Károly idilli látképei az adott tájképi részlet legszebb nézeteit sűrítik össze. Jellemzően staffázs figurák megjelenítésével mitológiai vagy bibliai jelenetek fokozzák műveinek nagyszerűségét. Európa-szerte ismert és elismert festőként itáliai nagyvárosokban élt – A puszta című festménye elkészültének évében azonban Magyarországra látogatott. Éppen ezért számít ritkaságnak az életmű ezen szakaszában keletkezett magyar tájkép. A festőművész a kompozíción hűen ragadja meg a puszta jellegzetes élővilágát, mindemellett romantikus stílusjegyek tanúskodnak a kor szellemiségéről. A viharos ég színátmenetekben gazdag atmoszférája, a gémeskút égbe törő formája, valamint a két sorban is egymás fölé ívelő szivárvány megfestése mind-mind ehhez kapcsolódik. A festmény drámai hangulatát fokozzák az éles fény-árnyék hatások is. A napfény kiemelten világosítja meg a dús, burjánzó növényvilágot, mely szintén a romantika egyik kedvelt képeleme. Bravúros a sokféle légköri jellegzetesség érzékeny ábrázolása, mely lírai módon idézi meg a puszták hangulatát. A végtelen róna határtalanságának megjelenítése így válik a szabadság képi megidézésévé.
Szinyei Merse Pál (1845–1920): Léghajó (olaj, vászon, 42 × 39,3 cm, 1878)
Szinyei Merse Pál az akadémista művészetből kitörő, több festészeti újításnak megágyazó, kimagasló hatású alkotó volt. Egyik leghíresebb festménye, a Majális befejezése után Münchenből újra Magyarországra, Jernyére költözött.
A festőt mindig is érdekelték az új felfedezések, a technika fejlődése, a vívmányok kibontakozása. Így ihlette meg 1878-ban sógorának léghajós utazása. Az egekbe törő utazás látványa a szárnyalás, a szabadság felemelő érzését hívja elő. A repülés lehetősége – mely magasba viszi a gondolatokat, felszabadítja a lelket, elrugaszkodásra készteti a testet – régóta a szellemi kibontakozás, a művészi szabadságát szimbóluma is egyben.
Vaszary János (1967–1939): Terasz a tengerparton (olaj, vászon, 43 × 69 cm, 1934 körül)
A szabadság szinonimájaként jelenik meg az önfeledt nyári vakáció Vaszary János könnyedséget, légiességet, önfeledtséget sugárzó festményén. A szabadság ugyanis jelentheti a hétköznapokból való kiszakadást, kikapcsolódást, a más életritmust hozó napokat is. Fontos a megpihenés, a szünet és a csend, amelyek a feltöltődés feltételei. A végtelenbe vesző látvány bontakozik ki a képmezőn, a levegő és a víz végtelenségének atmoszférája. A teraszon üldögélő, szabadságukat élvező alakok a látvány szerelemesei. A kék szín, a víz és a levegő árnyalatai a két elem végtelenségére utalva éppen ezért a szabadság színe.
Lossonczy Tamás (1904–2009): Tisztító nagy vihar (olaj, vászon 300 × 300 cm, 1961)
Lossonczy Tamás absztrakt-szürrealista kompozícióját több éven keresztül festette. A műben összegződik a művész világlátása. A képteret vad dinamikák hatják, amelyet biomorf lények és geometrikus alakzatok szelnek át. A festmény tere egy átló mentén a hideg és meleg alaptónus kontrasztjában osztott. A kék levegős-vizes közege mosódik össze a vörös földes-tüzes atmoszférájával. Életvonalak, fonalak szövik át a vibráló részleteket, valamint az organikus kapcsolódások a vitalitás és a szabadság érzését közvetítik.
A mű keletkezésének időszakában, a szocialista realista stílus uralkodó hatása és kizárólagos elvárása miatt az absztraháló és elvonatkoztatott művek kifejezetten tiltva voltak. Éppen ezért az alkotó belső vívódásainak feloldásaként is értelmezhető a kivetített vízió. A hosszú művészi munka, a festés időszaka általában lelki folyamatok átdolgozását is jelenti. A kitörő szabadságvágy és a vívódások szintézise az 1956-os forradalomra tett utalás is egyben. A monumentális festményt 1978-ban láthatta először a nagyközönség.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/2. számában jelent meg. A képek forrása: Magyar Nemzeti Galéria / Hungart 2023
