"Mit gondoltak akkor, amikor alagutat terveztek Barcelona legjelentősebb építménye és Spanyolország leglátogatottabb építészeti műemléke közelébe?" - tette fel a kérdést a New York Times hasábjain Jordi Bonet, a 125 éves bazilika befejezésén dolgozó építészcsapat vezetője. Az építész a bazilika alagsorában lévő műhelyben egy sárga mérőszalaggal mutatta meg, hogy az alagút a bazilika alapjaitól alig másfél méterre húzódik majd. A Sagrada Família építését az elmúlt 22 évben irányító 81 éves építész attól tart: a tervezett vasútvonal helyrehozhatatlan károkat okozhat az épületben.
Bonet szerint az alagút kiásása a bazilika megsüllyedését okozhatja, amelynek homlokzatát négy, összesen 22500 tonna súlyú torony tartja. A süllyedés miatt repedések keletkezhetnek az épület csipkés külsején, valamint a hajót tartó 65 méter magas karcsú oszlopokon is. Az építész úgy véli, hogy a bazilika alapja és az alagút közé tervezett védőfal csak súlyosbítani fogja a problémát, a vonatközlekedés okozta rezgés miatt pedig lepereghetnek a mennyezetet borító színes mozaikok, vagy eltörhet a faragott harangtornyot díszítő velencei üveg.
A Sagrada Família, vagy Szent Család bazilika építése 1882-ben kezdődött, ám az urbanizáció hatására a templom környéke fokozatosan beépült. Jelenleg két metróalagút fut a közelében (de ezek nem okoznak nagy kárt, mert a felszín közelében vannak), a 70-es években pedig háztömböket építettek a főbejárattal szemben, ami meghiúsította a bazilikához vezető sétány kialakítását. A Világörökség részét képező bazilika építését pénzhiány miatt többször abba kellett hagyni, 1936 után pedig, amikor az egyházellenes tömeg felgyújtotta Gaudi műhelyét elpusztítva a tervrajzokat és gipszmodelleket, 16 évig szünetelt az építkezés. Bonet apja segített a gipszmintákat kimenteni a tűzből, és Gaudi halála után ő folytatta a bazilika építését.
Az alagút olyan nagysebességű vonatok számára épül, amelyek felére csökkenthetik a Madrid és Barcelona közötti ötórás utat. Magdalena Alvarez fejlesztési miniszter nemrég egy televíziós interjúban azt nyilatkozta, hogy "nagyon meg lenne lepve", ha a jövő tavasszal indítandó projekt hirtelen leállna. Jordi Prat, a katalán vasutakért felelős kormányzati tisztviselő elmondása szerint a többi útvonalat azért vetették el, mert több tucat épületet érintett volna. Szerinte a mérnökök állandóan ellenőrizni fogják az építkezés hatásait.
Bonet nem hisz az ígéreteknek, és azzal vádolja a kormányt, hogy nem végzett megfelelő vizsgálatokat, illetve figyelmen kívül hagyta az alternatív útvonalakat, amelyek közül az egyik teljesen elkerülte volna Barcelonát. "Ez egy nagyon rosszul megtervezett projekt. Azt mondják, majd menet közben rögzítjük a dolgokat. De ez nem lehetséges. Tökéletes nemtörődömséggel állnak hozzá" - véli Bonet.
Eközben már a helyi lakosok is az alagút ellen kampányolnak, mert attól tartanak, hogy az kárt okoz házaikban, és olyan káoszt eredményezhet, mint 2005-ben a barcelonai metróalagút beomlása. A tiltakozók kórusát erősítik a tengeren túli tudósok is. "Egy világörökséghez tartozó építmény tudatos veszélyeztetése meggondolatlan vandalizmus" - írta egy levélben J. Mark Schuster, a Massachusetts-i Technológiai Intézet várospolitikával foglalkozó professzora.
