A Catholic World News cikkében nyilatkozó Giorgio Filippi, a Vatikáni Múzeum régész-szakértője szerint a Szent Pál maradványait rejtő kőkoporsót a róla elnevezett bazilikában találták meg: "A nemrég feltárt sírt az első pápák és Theodosius császár (379-395) az apostol sírjaként őrizték, és így mutatták be a világnak" - mondta el Filippi.
A feltárást a Vatikáni Múzeum saját kutatócsoportja végezte. A Szent Pál bazilika vezetője, Francesco Gioia érsek kérte fel a vatikáni régészeket, hogy folytassanak ásatásokat a templomban, mert a 2000. évi zarándoklatok idején több ezren érdeklődtek Szent Pál sírjának lehetséges helyéről.
Az ásatást az épület 19. századi tervrajzainak segítségével kezdték meg, ugyanis 1823-ban egy pusztító tűz után szinte teljesen újjá kellett építeni a templomot. Az első vizsgálatok során a régészek sikeresen rekonstruálták az eredeti templom alakját, melyet az i.sz. 4. században, 386-ban építettek. A tényleges ásatás a bazilika főoltára alatt vette kezdetét, és a Vatikán kutatói így jutottak el a kőszarkofághoz, mely az eredeti negyedik századi épület alapjainál található. Az itt talált síron a következő felirat látható: "Pál apostol, vértanú".
Filippi szerint ekkor meglepő módon senkinek sem jutott eszébe, hogy felnyissák a koporsót, ugyanis ha ténylegesen Szent Pál maradványait rejti, akkor később problémájuk is adódhatott volna ebből. Ám arról, hogy tényleg Pál fekszik-e a sírban, nincs kétsége, "ugyanis a bazilika volt a császárok zarándoklatának központja is; az emberek a világ minden pontjáról elzarándokoltak ide abban a hitben, hogy Pál ebben a Bazilikában nyugszik" - mondta el.
Filippi szerint a sír jobb hozzáférhetőségét biztosító feltárásról az egyház vezetőinek kell döntenie.
A Biblia nem részletezi Pál halálának körülményeit. A kutatók többsége szerint i.sz. 60 körül Nero császár uralma alatt fejezték le. A Katolikus Egyház másik nagy kiemelkedő személyiségének, Szent Péternek sírját a Szent Péter Bazilikában 1939 és 1941 között folyó ásatások során találták meg, ám azok hitelességét csak VI. Pál pápa ismerte el 1976. júniusában.
Valószínűleg Pál sírjának egyházi elismertetése is évtizedeket vesz igénybe.
