I. (Nagy) Theodosius császár, az utolsó összrómai uralkodó halála döntő pillanat az Imperium Romanum történetében. A Római Birodalmat két fia között osztják meg: Honorius nyugatot, Arcadius keletet kapja. A két új birodalom határa Itáliától keletre Illírián fut keresztül észak-déli irányban. A politikailag és kulturálisan is saját utat járó Kelet-Római Birodalom fővárosa Konstantinápoly marad. Róma városa tovább veszít jelentőségéből. A Nyugat-Római Birodalom új politikai centrum 395-től Milánó, 404-től Ravenna. A 394 óta egyeduralkodó I. (Nagy) Theodosius Róma több mint 1000 éves történelmében az utolsó birodalomegyesítő. A 347-ben Caucában (Spanyolország) született, 380-ban megkeresztelt és 379 óta társuralkodó Theodosiusnak a belső és külső ellenállás ellenére sikerült a birodalom egységét létrehoznia. Uralkodása alatt az Imperium Romanumot nem érte veszteség. A halála előtt általa végrehajtott birodalomfelosztás célja a vándorló germán törzsek által fenyegetett birodalom szétesésének megakadályozása, a hatás azonban ellentétes volt. A birodalomfelosztás új konfliktusokat okoz. A kiskorú Honorius mellett Stilicho germán hadvezér lesz a régens nyugaton, míg keleten a germángyűlölő Flavius Rufinus ragadja magához a hatalmat. Az elkövetkező években a Római Birodalom minden fronton vereséget szenved. Évszázados határokat kell feladni. A germán népek rohama nem tartható fel többé: - 406/407: római csapatok feladják a Rajna-határt; szvébek, burgundok és frankok lépik át a Rajnát, és Gallia egy részét meghódítják; - 407: Britanniából kivonják az utolsó római légiókat; piktek, szászok és gótok hódítják meg a szigetet; - 401-403: csak az összes rendelkezésre álló katonai eszköz bevezetésével tudja elhárítani Stilicho a nyugati gótok Alarich király vezette betörését Itáliába. A népvándorlás többé nem tartóztatható fel. A germán betörések a Római Birodalom lassú széthullásának végén történnek. Ez a folyamat a katonacsászárokkal (235-305) kezdődött, amikor a seregek határozták meg, ki kormányozza Rómát. Az Imperium Romanum felbomlásának következő szakaszát Diocletianus császár 305-ben hozott döntése jelenti, amely a birodalmat négy részére osztotta (az ún. tetrarchia 12 közigazgatási körzettel [diocesis] és 101 provinciával). Nagy Konstantin császár 330-ban végérvényesen áthelyezte rezidenciáját Rómából Bizáncba, ami a Konstantinápoly nevet kapta. A nyugati birodalomrész ezzel egyre többet vesztett jelentőségéből. A római politikát ettől kezdve Konstantinápolyból irányították. Ezzel a lassú széthullással együtt járt a tulajdonképpeni római lakosság felhígulása. Egyre több germán szolgált a római hadseregben és dolgozott a római közigazgatásban. Ugyanakkor az állattenyésztő, szabad emberekből álló germán közösségekben a római hadifoglyok utódaiból szolgák és földművesek lettek a IV-V. századtól, előkészítve a kereszténység terjedésével a feudalizmus kibontakozását.
