Hogy a sikeres forradalom után ne törjön ki véres polgárháború Kínában, Szun Jat-szen, a Nemzeti Liga vezetője átadja a miniszterelnöki posztot Jüan Si-kajnak, a császári hadsereg egyik tábornokának. Február 12-én a császári udvar - Kína utolsó császára, a hatéves Pu-ji nevében - hivatalosan is lemondott a trónról és támogatásáról biztosította a köztársaságot. 268 év után véget ért a Csing-dinasztia uralma a "Középbirodalom" felett. 1911. október 11-én a vuhani kormányzói palota elfoglalása után kikiáltották a köztársaságot és december 25-én elnökké választották Szun Jat-szent. De Szun Jat-szen, aki 1905-ben japán száműzetésben hívta életre a Tung Meng-huj elnevezésű Nemzeti Ligát, Kína első polgári pártját, olyan hadsereggel találta magát szemben, mely egykori császári tisztek vezetése alatt állt. A császár lemondásával egyidőben az udvar azt is bejelentette, hogy a hadsereg egyik parancsnokát, Jüan Si-kajt nevezték ki a Kínai Köztársaság elnökévé. Így Kínának két kormánya lett, az egyik a Szun Jat-szen vezette nankingi republikánus, a másik a pekingi császári. Az elnöki hatalom birtokában Jüan Si-kaj tábornok fokozatosan korlátozza a köztársaságpárti politikát. Célja a személyi uralom erősítése, valamiféle alkotmányos monarchia megteremtése, melynek élén ő maga a császár (1913. július).
