Az EXCEPT, a társadalmilag elkötelezett művészeti gyakorlatok cseréje, jelenleg Európa egyik legfontosabb művészet-pedagógiai programja, melyben a magyar Utca-Szak vezetésével hat ország (Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Szerbia és Magyarország) társadalmi/művészeti területen dolgozó szervezetei vesznek részt.
Az Európai Bizottság támogatásával létrejött két éves projekt a vége felé közeledik. Az elmúlt két év során a különböző területekről érkező szakemberek közösen dolgoztak azon, hogy a hátrányos helyzetből érkezett fiatalokkal való művészeti munkamódszereiket tökéletesítsék, és megfelelő szakmai képzést biztosítsanak az erre fogékony, ezen a területen tenni akaró Európa számos országából érkező jelentkezőnek. A témák a szociálpszichológiától kezdve az utánkövetési és szupervíziós technikákon át, a lehetséges művészeti alkalmazások tanulmányozásán keresztül, a szociális antropológiáig nyúltak, emellett előadó-művészeti tréningeket és más művészeti gyakorlati lehetőségeket is bőségesen tartalmazott.
A program utolsó állomása a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Irota volt, ahol augusztus elején négy ország fiataljai dolgoztak két héten át a szerb Kulturanova, a lengyel Studio Skit, az olasz Pontre Tra Culture és a magyar Utca-Szak munkatársainak irányítása mellett, hogy előadásaikkal augusztus 14-én, Budapesten, a Mátyás téren, 15-én pedig a Nagymező utcában, a budapesti Operettszínház előtt megmutassák, mire jutottak ők és mestereik.
Simó Krisztián, az Utca-szak egyik vezetője Irotán színész-drámatanárként volt jelen. Az EXCEPT-et és az ahhoz hasonló projekteket rendkívül fontosnak tartja: ?Borsod megye, ezen belül is a Cserehát, ahol mi elsősorban dolgozunk. szociálisan és kulturálisan is eléggé hátrányos helyzetű térség, az itt élő fiatalok közül igen sokan kallódnak. Az ilyen típusú programokkal az a célunk, hogy alapképességeket tanítsunk nekik, és olyan élményeket biztosítsunk számukra, amik életük folyamán meghatározóak lehetnek. Jó, ha kicsit kinyílik a látóterük, és megismernek különböző országokat és kultúrákat.? Mint mondja, magyar részről olyan, az Utca-Szak által mentorált fiatalok vettek részt a táborban, akikkel közel 5 éve dolgoznak együtt havi rendszerességgel. Készség- és képességfejlesztő, valamint színházi foglalkozásokat tartanak nekik, rendszeresen táboroztatják őket, előadások hoznak létre velük, melyekkel több helyen is felléptek már: néhány éve például a Sziget Fesztiválra is eljutottak egyik produkciójukkal. Közülük most a legmotiváltabbak kaptak lehetőséget arra, hogy az Utca-Szak két színészével, Daróczi Noémivel és Simó Krisztiánnal létrehozhassanak egy előadást.
A táborban egyébként a fiataloknak délelőttönként közös tréningeket tartottak, commedia dell?arte technikákat sajátíthattak el, maszkos és body percussion workshopokon vehettek részt, légzéstechnikai- és relaxációs gyakorlatokat tanultak. ?Ez volt az az alap, ami adott egy fajta közös tudást, ráadásul ezek az elemek be is épültek egy-egy alkotásba. Azért nem előadást mondok, mert például a lengyelek elsősorban zenélnek: rap számokat írtak és a későbbiekben stúdió felvételi lehetőséget biztosítanak majd a fiataloknak, hogy felvegyék az itt született számokat. Az alkotási folyamatok tehát külön csoportokban zajlottak. De itt is volt átjárás, mert például az olaszok trénere, Thilina Pietro segített a magyar gyerekeknek a commedia dell?arte maszkok használatában? ? meséli Simó Krisztián.
Így minden ország együttesének megszületett a saját produkciója: a lengyelek rap számokat, a szerbek egy főleg a fiatalokat foglalkoztató témákkal (mint a nemi identitás, a törvényhez való viszony) foglalkozó kortárs variációt, az olaszok egy commedia dell?arte előadást készítettek. A magyar csapat egy mesét alkotott, mely a Varázstükör címet viseli, Kótai Jocó és Budai Ferenc főszereplésével. Mindketten Alsóvadászon laknak, hamarosan 18 évesek lesznek és 5 éve dolgoznak együtt az Utca-Szak művészeivel. Mint mondják, a történet csapatmunka eredménye, a korábbi táborban létrejött etűdöket is felhasználták, és ők is hozzá tehették saját ötleteiket. A kérdésre, hogy mit szeretnek ebben az egészben, Feri azt mondja: jó hatással van rá a színészet, megnyugtatja. Jocó pedig azt élvezi a leginkább, hogy ?olyan, mintha a valóság lenne. Azt játsszuk el, ami már megtörtént vagy meg fog történni.? Feri így folytatja: ?Azért játsszuk el mondjuk azt, hogy egy cigány embert elhagy a felesége, hogy ez több emberrel ne történjen meg.? Jocó pedig így fejezi be a gondolatot: ?Olyan példákat akarunk megmutatni, amiket mi nem szeretnénk követni, hogy ezzel tanítsuk az embereket. Vadászon is előadtunk néhányszor színdarabot az ivászatról, a drogról és mondhatom, elég jól alakult, mert a 14-15 éves gyerekek nem drogoznak. Szerintem a mi előadásunk sokat hatott itt a környéken élőkre. Nem tudom, más helyeken ahol felléptünk, hogyan reagáltak, de ha ebből nem értenek, akkor másból se fognak.? Ha Simon Balázsék többé nem jönnének hozzájuk, Feri akkor is folytatná. ?Csinálnék saját magamnak Vadászon egy csapatot. A helyi cigány kisebbség elnöke az ismerősöm, az ő segítségét kérném ahhoz, hogy a gyerekeket tovább tudjam oktatni és közben magamat is tudnám fejleszteni."
Az alsóvadászi fiatalok Varázstükör című előadását augusztus 30-án 16 órától a Vidor Fesztivál keretében Nyíregyházán, a Kossuth téren is megtekinthetik.
