II. Vencel cseh király fiaként 1289. október 6-án született. III. András magyar király halála után a magyar főurak egy része apját, II. Vencelt választotta királynak, de ő fiát, III. Vencelt ajánlotta maga helyett, s a magyar sorban I. Vencelt 1301. augusztus 27-én Székesfehérvárott László néven királlyá is koronázták. Az ifjú Vencel egyébként az utolsó Árpád-házi király leányának, Erzsébet hercegnőnek volt a jegyese. Vencelék trónigénye azon nyugodott, hogy Vencel anyja, Kunigunda IV. Béla magyar király unokája volt. VIII. Bonifác pápa viszont az Anjoukat igyekezett trónra segíteni, s Károly Róbertet támogatta. Hamar kettészakadt az ország; egyik része Vencelt - illetve Lászlót -, a másik pedig Károlyt ismerte el urának. (Károly Róbertet már korábban, Vencel előtt magyar királlyá koronázták.) Miután Károly helyzete megszilárdult, Vencelt apja hazavitte Csehországba, s magukkal vitték a koronát is. Csakhamar meghalt apja, így 1305 nyarán III. Vencel néven a cseh trónra került. Még az év őszén ünnepélyesen lemondott a magyar trónról - illetve jogát Ottó bajor hercegre ruházta -, sőt a III. András leányával kötött eljegyzését is felbontotta. Tettét motiválta, hogy apja halálával a lengyel koronára vonatkozó igényt is örökölte, azt azonban belátta, hogy cseh királyként magyar és lengyel király is nem lehet. Alig egy évig uralkodott a csehek felett, amikor 1306. augusztus 4-én meggyilkolták. 17 évet élt, utódja nem született, így vele kihalt a Premysl-ház is.
