A darab alapját Nagy Dániel 1926-ban, nyolc évvel az I. világháború után megjelent Cirkusz című regénye adta, melynek színpadi adaptációját Bodolay Géza Jászai Mari-díjas rendező készítette el, a koreográfiát pedig Juronics Tamás Kossuth-díjas táncművész álmodta színpadra. Ahogyan Juronics korábban fogalmazott, olyan előadást rendezett, amelyben a tánc jelentős hangsúlyhoz juthat, a háború borzalmaira való emlékezés pedig méltóképp tud megjelenni. A darab zenéjéül Mozart egyik legismertebb és talán legtitokzatosabb műve, a Requiem szolgált, a Robert Levin által készített változattal, a színpadi produkció ritmikáját pedig a 16 tétel és a prózai betétek folyamatos váltakozása adja.
A mű gerincét jelentő cirkuszi előadás lényegében a háború szimbolikus ábrázolása. Az expresszionista jegyekkel bíró alkotás egy víziót tár a nézők elé, amelyben egyszerre jelennek meg bizarr és groteszk módon a háború borzalmai realisztikus képvilággal, együtt felerősítve azt az embertelen folyamatot, amelyen végigmennek a szereplők. Emellett persze a humor, a mély emóciók és a filozofikus szövegrészek sem maradnak el, így téve sokszínűvé és elgondolkodtatóvá a darabot.
A cselekmény kulcsfigurája Remike, a cirkusz egyetlen női tagja, akibe ? nem meglepő módon ? az összes férfi szerelmes. Elképesztő mutatványaival azonban nemcsak a közönséget varázsolja el, hanem szívtelen cselekedetekbe is űzi az utána epekedő férfiakat, akik természetesen képesek lennének bármire, hogy a kegyeibe férkőzzenek. A cirkuszi társulat két táborra szakad, és mindenki Remike meghódításáért küzd, akinek abszurd kérése támad: vérben szeretne fürdeni, ezért mindenkit arra kér, hogy a kádjába minél több embervért hozzanak, és a kiválasztott az lesz, aki a legtöbbel lepi meg. Hiszen ebben a történetben a világcirkusz a világháború szinonimájává válik. A szereplők pedig ? akik között a legkülönfélébb karakterek vannak a bohóctól kezdve a díjbirkózón át a sorozó tisztig ? mindent feláldoznak Remike kedvéért. Feltűnik még a színen az Isten, az angyalok, Belzebub, az ördög és a Halál is.
Az előadás rávilágít a háború értelmetlenségére, arra a kegyetlenségre, amely végül minden felett diadalmaskodik, az Istennel, az ördöggel és a halállal való kapcsolatunkra, valamint az emberi gyarlóságra. Átütő erejű üzenetet hordoz, amely túlmutat az idő kerekén, a mai és a jövőbeli ember kíméletlenségéről, önzőségéről és arról, hogy milyen nehéz minden körülmények között embernek maradni.
