Miben nyilvánul meg az Újnyugat Irodalmi Kör tevékenysége?
Szabó Zoltán Attila (SZ.Z.A.): Az Újnyugat Irodalmi Kör idén ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. Munkásságunk nagyban összefügg a Nyugat Plusz Folyóirat tevékenységével. Úgy látom, hogy az elmúlt öt év és a mai este is azt bizonyította, hogy nem igaz, amit a kortárs irodalomról olykor degradálóan szoktak megfogalmazni. Például, amikor olyan vádak érik, hogy nem vonz szélesebb közönséget. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy igenis van erre igény. Most éppen a 25. sikeres esténken vagyunk túl. A népszerűség titka talán az, hogy nem nevek, rangok és korok szerint válogatunk, inkább elődeink példáját követve azt nézzük, hogy valami alkalmas-e arra, hogy a korunk Nyugatja közölje. Egy-egy megjelenést nagyon sok beszélgetés és műhelymunka előz meg.
Hogyan próbáljátok meg továbbvinni a Nyugat örökségét?
SZ.Z.A.: A Nyugat a mi közös nevezőnk, amiből kiindulunk, és ami összeköt minket. A könyvfesztiválok általában csak néhány napos rendezvények, mi viszont egy egész éves, szüntelen, folyamatos munkának szenteljük az életünket, hogy valamit oda tudjunk tenni a társadalmi közösbe. Tíz nappal ezelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban jártunk Dóka Attila barátommal, de a József Attila Színházban is nagyon sok szép és sikeres élmény éltünk meg a Legendák nyomában című estünkkel, ahol olyan kollégák és művészek voltak a társaink, mint Tóth Enikő, Újréti László, Kocsis Judit vagy Zöld Csaba.
Mit gondoltok, hogyan lehetne népszerűsíteni a kortárs irodalmat a fiatalok körében?
SZ.Z.A: Például úgy, ahogy Attila teszi (nevet).
Dóka Attila (D.A.): Azt látom, hogy a zenén keresztül több emberhez eljutnak ezek a versek, könnyebben megjegyezhetőek és mi több, megszerethetőek olyan versek is, amelyek felett általában elsiklanak, vagy gyorsan elfelejtik a kötelező elolvasás után a tanulók. Beszéltünk már erről korábban, hogy ?így is lehet verset tanulni? (nevet).
Mennyire nyitottak az ötletre az iskolák?
SZ.Z.A: Ez egy konkrét terv, már több intézmény is jelezte felénk, hogy szeretné, ha elvinnénk hozzájuk megzenésített verseinket. Az Újnyugat Irodalmi Kör azt szeretné elérni, hogy olyan közönsége legyen, amely mer kérdezni és van egy egészséges párbeszéd a szerzők és a hallgatóság között.
Hamarosan megjelenik az új Hangzó Nyugat album.
D.A.: Szabó Zoltán Attila barátom az, aki folyamatos versjavaslatokkal áll elő. A régi klasszikusoktól kezdődően a legfrissebb kortárs versekig válogat. Utána hamar elválik, hogy melyikben van fantázia, mivel nagyon sok dolognak kell összeállni ahhoz, hogy egy verset jól meg lehessen zenésíteni. Vannak bizonyos formai keretek is, amiknek teljesülnie kell, és persze az is fontos, hogy hatást indukáljon.
Hogyan ülsz neki a munkának?
D.A.: Mindig egy kicsit másképpen (nevet). Amikor te magad írod a szöveget, akkor belül vagy, ha máshonnan kapsz, akkor egy picit kívül. Ez egy kellemes és egy kicsit lazább érzés, ugyanakkor néha sokkal különlegesebbet is tudsz alkotni, hiszen nem vagy nyakig benne olyan érzelmekben, amelyek elhomályosítanak. Amint megkapom a verset, általában hamar elválik, hogy van-e hozzá saját gondolatom.
Akkor a személyes kötődés is fontos számodra?
Igen, és az, hogy a vers azonnal indítson el bennem egy érzelmi láncot.
Fotó: Juhász Melinda, Amdala.hu
