Mikor és miért döntötted el, hogy zenész leszel?
Szinte fantáziátlanul egyszerű a kezdet: a nővérem hegedült, és kivettem a kezéből. Majd a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam hegedű szakra. Már hatévesen tudtam, hogy zenész leszek.
Játszol más hangszeren is?
A hegedű adott volt, de zongorázni is meg kellett tanulnunk; mellette játszom harmonikán és tilinkón, sőt nemrég vettem egy mandolint, a Recirquel Újcirkusz Társulat MyLand előadásában már használtam is.
Hogy kaptad a Mókus becenevet?
Mókus a szegedi konziban lettem. Korkedvezménnyel vettek fel, így én voltam a legfiatalabb, és a nagyobb lányok neveztek el. Ott is diplomáztam Szecsődi Ferenc növendékeként.
16 éves korodban József Attila Ódáját zenésítetted meg először, azóta pedig több száz verset. Mi alapján választod ki, melyikhez írsz zenét?
A versek nemcsak elkísérnek, de erőt, hitet és vigaszt is adnak. Mindig olyan verseket zenésítek meg, amelyek mondanivalójával azonosulni tudok: abban az életszakaszomban, amikor rábukkanok, a benne megfogalmazott gondolatokkal élek. Nem is tudnám nem elénekelni...
Van olyan vers, amely évek óta elkísér?
Azok maradnak meg bennem, amelyek elkezdenek énekelni nekem. Például József Attila: Mámor című verse évekig adott célt és értelmet az életemnek.
Az utóbbi években az elektronikus zenei irányába fordultál. A világzene mennyire egyeztethető össze az elektronikus zenei stílusokkal és hangszereléssel?
Szerintem jó ízléssel minden zenei irányzat összeegyeztethető. Ha alkalmazott zenét kell írni, tudatosabb ez a folyamat, saját zenénél a határtalanságra vágyom. Például amikor a Weöres Sándor fordította Lao Ce Tao Te King kötetből zenésítettem meg 12 verset, tudtam, hogy vonós ötös zenei közeget hallok, de vágytam a groove-okra, a lüktetésekre és az improvizációra is. Szerintem nagyon izgalmas a komolynak nevezett zenét improvizációval életre kelteni.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar már harmadik éve a Pesti Vigadóban köszönti az új évet. Játszottál már velük?
Nyáron a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál színpadán szerzői estem volt velük, sok népzenésszel kiegészülve. Nagy élmény volt! Etno-szimfonikus koncertnek neveztem, mert a szólistákból és a témákból adódóan autentikus népzenei átiratnak tűnhetnek a darabjaim, de ezek egytől egyig írott zenék, amelyet balkán, cigány, magyar zene inspirált. Ebből a koncertanyagból játszunk most ízelítőt.
Mit szeretnél átadni a zenéddel?
Egész életemben azt kerestem, hol a helyem, és mit kell tennem, hogy szolgálhassak. Hiszek a zene és a művészet emberjobbító hatásában. Közvetítjük, amit fentről kapunk: ha kell, vigasz legyünk, vagy épp egy pofon. A lényeg, hogy szolgáljunk.
A teljes interjú vigado.hu-n olvasható.
