Bajban a nők és a gyerekek megsegítése az első - tartja a közkeletű mondás, amely ezek szerint mégsem állja meg feltétlenül a helyét. Az ausztráliai Brisbane Műszaki Egyetemének kutatója az 1912-ben elsüllyedt Titanic és a három évvel később megtorpedózott Lusitania tragédiáját összehasonlítva vonta le azt a következtetést, hogy a magasabb erkölcsi normák csak akkor érvényesülnek, ha a cselekvést megelőzően jut idő a gondolkodásra is.
A Lusitania mindössze 18 perc alatt süllyedt el, 1198 embert rántva le magával a tenger mélyére. A túlélők többsége fiatal, jó karban lévő 16 és 35 év közötti utas volt, aki a támadást követően azonnal a mentőcsónakokhoz rohant. A jégheggyel ütköző Titanic ezzel szemben 2 óra 40 perc alatt került hullámsírba, így az embereknek volt idejük átgondolni, mit tesznek. Korának legnagyobb tengerjáróján 1517 utas lelte halálát, a túlélők azonban többségükben nők és gyerekek voltak.
"Mindez nem lepett meg minket, ezt jósoltuk" - mondta Benno Torgler ausztrál kutató. "A Titanic esetében a társadalmi normák jobban érvényesültek, ennek keretében a férfiak inkább hajlandók voltak lemondani helyükről a mentőcsónakokban" - tette hozzá a tudós, aki kollégájával, Bruno S. Frey svájci szakemberrel együtt az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) számolt be munkájukról.
Torgler szerint nagyon érdekes megfigyelni az emberek viselkedését vészhelyzetekben, mert akkor fedik fel igazi "preferenciáikat". A Titanic balesetekor a nőknek 53 százalékkal nagyobb esélyük volt a túlélésre a férfiaknál, azért, mert érvényesültek a magasabb normák. A Lusitania esetében nem volt megfigyelhető ez a hatás - jegyezte meg a kutató, aki munkatársával együtt ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a Lusitania utasai tudatában voltak a Titanickal történteknek, így ez is befolyásolhatta tetteiket.
Az amerikai katonai akadémia viselkedéstudományi részlegének vezetője szerint viszont a kutatás nem hangsúlyozza eléggé a vezetés jelentőségét. A helyzetet uraló vezetők veszélyes szituációkban ugyanis hatással lehetnek az emberek viselkedésére. "Nem valószínű, hogy a rendelkezésre álló hosszabb idő előremozdította az önzetlenebb viselkedést. Sokkal inkább valószínű az, hogy a Titanic esetében a vezetők képesek voltak befolyásolni a hajó elhagyását, míg a Lusitania elsüllyedésekor a vezetés lehetősége minimális volt" - hívta fel a figyelmet Thomas Kolditz ezredes.
