Amikor az i.e. 2. században Adikhalamani király a núbiai Debod városa mellett megkezdte Amon és Ízisz templomának felépítését, akkor biztos nem gondolta, hogy az épület egyszer elhagyja majd a forró és száraz Egyiptomot. Az épület hamar népszerű lett, és a Napistent hamarosan évente közel 150 ezren keresték fel a templomban. A Ptolemaioszok később további helységekkel bővítették a szentélyt, és az építkezést végül Róma uralma alatt fejezték be.
Egyiptom a templomot az Aswan gát építésekor tett műemlékvédelmi törekvéseiért cserébe ajándékozta Spanyolországnak. A mentőakcióban résztvevő Olaszország, Hollandia és Egyesült Államok szintén hasonló műemlékekkel gazdagodtak, ám a szakértők szerint ők csak jóval kisebb és jelentéktelenebb ajándékokat kaptak. A templomot akkor darabjaira szedték és Alexandriából Valenciába szállították, majd Madridban újra felépítették. Az ókori csoda hamarosan a spanyol főváros egyik legfőbb látnivalója lett, ám a szakértők szinte átszállítása óta aggódnak az állapota miatt.
Szerintük ugyanis a hideg, az eső és a légszennyezés egyaránt károsítja a templomot, aminek állapotán az sem javít, hogy nagyon szeles helyre épült. Szerencsére azonban a legértékesebb kövek az épület belsejében találhatók, így azokat egyelőre nem éri károsodás.
Tavaly ősszel Egyiptom 120 szakértője egy Tenerifében tartott konferencián hívta fel a figyelmet a templom azonnali megóvására. Az UNESCO is lépett az ügyben: a korábbi föld alá költöztetés helyett a legújabb tervek szerint az épületet a leginkább az védhetné meg, ha egy üvegkupolát emelnének fölé. A madridi örökségvédők jelenleg azon dolgoznak tehát, hogy a templom magasabb fokú kulturális örökségi védettséget kapjon, amely segíthet a további munkálatok felgyorsításában - számolt be róla az El País.
