A jelenlegi igencsak törékeny tűzszünet talán lehetőséget ad majd az ottani kulturális örökség védelmének átgondolására - vélik azt Art Daily szerkesztői, akik az elsők között figyelmeztettek a térség történelmi örökségének törékeny voltára. A Gázai övezet egyetlen múzeuma - amelynek megnyitásáról és működéséről nemrég mi is tudósítottunk - nagyon komoly sérüléseket és károkat szenvedett a 22 napos háború alatt. Az épület üvegből készült ajtói és ablakai egyaránt megsemmisültek, és a ház statikailag is életveszélyes állapotba került.
Az épület belövései miatt a kiállított római és bizánci cserépedények, iszlám bronztárgyak és amforák közül a legtöbb megsemmisült, illetve a konferenciatermet később egy direkt bombatalálat is érte. A kiállított emlékek felbecsülhetetlen értékűek voltak. Ezzel párhuzamosan az övezet más részeivel kapcsolatban is igen komoly örökségvédelmi aggályok merültek fel. Moain Szadek, palesztin archeológus szerint mivel az egész térség egy hatalmas régészeti helyszín, ezért minden robbanás, bombatalálat, vagy fegyveres összecsapás a múlt emlékei teheti tönkre. Szadek 1994-ben hozta létre a Palesztin Régészeti Hivatalt Gázában, és bár ő jelenleg a Torontói Egyetem tanít, napi kapcsolatban áll helyi munkatársaival.
Elmondása szerint az összecsapásokban a térség legfontosabb emlékei károsodtak, így például Tell es-Sakan korai bronzkori romjai, ahol a legkorábbi fallal körülvett kánaánita város állt a térségben, és amire később egy egyiptomi erőd is épült. Nagyon komolyan károsodott Tel el-Ajull amely az ókori Egyiptom és a levantei térség között az egyik legfontosabb kereskedő város volt, és hasonlóan rombolták le Anthedon görög kikötőjének maradványait is. Szintén nagyon heves harcok dúltak Dzsabalja bizánci temploma közelében, amelyet egyéként 2005-ben az izraeli tankok már részben tönkretettek. Ezen felül a professzor szerint igen komoly károkat szenvedett Al-Zeitoun középkori óvárosa is.
Ráadásul a helyzetet a politikai csatározások csak tovább nehezítik: a jelenlegi fegyverszünetben a régészeti felmérések folytatása, vagy az örökségvédelmi kérdések utolsó helyre szorultak a leendő rendezési tervekben. A helyzet ugyanígy aggasztja az Izraeli Régészeti Hatóság vezetőjét, Dr. Jigal Jiszraelt is, aki szerint a már feltárt helyszínek súlyosan károsodhattak, és el is pusztulhattak az összecsapásokban.
A térség első megszállása 3500 évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor III. Thotmesz seregei vonultak be oda. A Gázai övezet 6000 éves történelme során legalább egy tucatnyi birodalom irányította ezt a területet, így az ókori egyiptomiak, asszírtok, babiloniak, perzsák, makedónok, rómaiak, bizánciak, muszlimok keresztesek, mamelukok, oszmánok, és britek egyaránt megszállták azt; a modern történelemben pedig Egyiptom, majd Izrael kezén volt a térség. Nem meglepő hát a leletgazdaság, amely egyaránt fontosak a keresztény, zsidó és muszlim közösségek számára.
A zaklatott múlt miatt talán az is érthető, hogy a területen igen kevés régészeti feltárás folyt. A palesztin hatóságoknak sem pénzük, sem felszerelésük, de emberállományuk, vagy szakszerű múzeumaik nem voltak a leletanyagok kezelésére. Az itt feltárt leleteket főként külföldi múzeumokban láthattuk, amíg a már fentebb említett helyi történeti múzeum meg nem nyitotta kapuit.
A Palesztin Régészeti Hatóság alapítása óta hét nagyobb terület feltárásába kezdett bele, a 2000-es intifádával azonban a hasonló munkálatok szinte teljesen leálltak. A Dél-Kaliforniai Egyetem kutatónője, Lynn Swartz Dodd professzor szerint a mostani háború a helyi kutatások mellett a Ciszjordániában tervezett közös izraeli-palesztin régészeti missziókat, és örökségvédelmi összefogásokat is leállította. Dodd egyben azt is elmondta a sajtónak, hogy részese volt annak a titkos izraeli-palesztin régészeti munkának, amelynek eredményeként egy 39 oldalas jelentésben 'régészeti béketervet' terjesztettek elő. A csoport ezzel párhuzamosan első alkalommal készítette el a Gázai övezet és Ciszjordánia nyilvános archeológiai adatbázisát.
Szadek szerint az egyetlen megoldás a külföldi kutatók, szakemberek és intézmények bevonása lehet majd. Erre azért is szükség lenne, mert a folyamatos építkezések során már egyáltalán nem figyelnek oda arra, hogy azok előtt régészeti feltárásokat folytassanak: a sietség, majd ezen új kibucok, telepek és menekülttáborok katonai elpusztítása pedig a térség teljes történelmét is annullálhatja.
