A Vilmos császár emléktemplomot Franz Schwechten tervezte, 1891 és 1895 között épült II. Vilmos, I. Vilmos unokája utasítására. Eredetileg latinkereszt formában épült, de 1943. november 22. éjszakáján bombatalálatot kapott, és ma már csak az egyik tornya áll.
Később, 1961-ben újjáépítették és az új épület egy hatszögletű vasbeton templom lett, melynek tervezője Egon Eiermann volt. A város nyugati felében álló különleges templom egyben a kommunizmus elleni küzdelem szimbóluma is lett. A németek a megmaradt tornyot csak "Szuvasfognak" (der Hohle Zahn) nevezik.
A neogótikus homlokzat azonban mostanra olyan rossz állapotba került, hogy annak minimális állagmegóvásához is legalább négymillió euróra lenne szükség, különben bezárhatják az épületet. A vezető turistalátványosságok között szereplő templom a városvezetés szerint a környező forgalom növekedésének köszönhetően került ilyen rossz állapotba.
Az épületet gondozó testület vezetője, Wolfgang Kuhla szerint a szuvasfog Berlin szimbóluma, és ezért megóvása nagyon fontos mindenki számára. A tervezett munkálatokra eddig félmillió eurót sikerült összegyűjteni, ám ez még úgy is kevés, hogy a városvezetés is jelezte: másfélmillió euróval segítik a munkálatokat. Az utóbbi gesztust igen sokan kritizálták: egyesek szerint ugyanis a szociáldemokrata-baloldali koalíció szándékosan nem segíti a beruházás sikerét.
Az egyházi illetékesek ezért a maradék összeg előteremtésére a szövetségi kormányzat és a civilek segítségét szeretnék. Az ötlet már most is támogatókra talált: egy bevásárlólánc a Spree folyón rendezett gumikacsa-úsztató versennyel keltette fel az érdeklődést az ügy iránt, míg több berlini művész adta át alkotását egy aukcióra, és az onnan befolyt összeget a templom rekonstrukciójára fordítják majd. Külön érdekesség, hogy az első magánadományozó az angol királyi légierő egykori pilótája, Charles Gray volt, aki több Berlin feletti berepülésben is részt vett a második világháború során.
