A Via Appiát - amely az ókori Római Birodalom egyik legfontosabb útja volt - az i.e. 312-ben censorrá választott Appius Claudius Caecus kezdte el építeni, hogy megoldja a dél felé haladó hadseregek utánpótlását. A Forum Romanumról induló Via Appia maradványai ma is láthatók. Az ókori időkben a rómaiak halottaikat a város szélén temették el, így a Via Appia mentén is igen sok egykori síremlék található. A terület az 1960-as években élte reneszánszát, míg mára a térség a jómódúak kedvelt lakóhelyévé vált.
Az itt élők egy része azonban elég ellentmondásosan viszonyul az útmenti régészeti örökséghez - állítja Livia Giammichele régész, aki jelenleg is kampányt folytat azok ellen, akiket neobarbároknak is neveznek. Ők sokszor nem is tudják, hogy milyen különleges körülmények között élnek, és az építkezések miatti bontásokkal több ezer év emlékeit tüntetik el.
Az út mentén a napóleoni időktől szerettek volna egy nagyszabású közparkot létrehozni, ám csak 1965-ben különítettek el több ezer hektárnyi területet erre a célra. 1988-ban hozták létre az Appia Antica Regionális Parkot, ezáltal Róma délkeleti részén egy krokodil alakú zöldövezeti térséget alakítottak ki. Ez gyakorlatilag egy szigorú szabályokkal, természetes állapotában megóvni kívánt park létrehozását jelentette, amelybe elvben beletartozott az ott található műemlékek védelme is.
A valóság azonban ennél egy kicsit összetettebb: a terület ugyanis igen nagy és nem könnyű az ellenőrzése. A régészek szerint ott szinte minden nap megrongálnak valamit, és a védelmet az is nehezíti, hogy bár a jogszabályok megszülettek, a terület 90 százaléka még ma is magánkézben van. Az örökségvédők helyzetét az sem könnyíti, hogy a kormányok több illegális építkezést is jóváhagytak a területen. A kritikusok szerint ezen beruházások utólagos jóváhagyása is komoly károkat okozott: bátorította a hasonló tetteket.
A regionális park igazgatója, Róma városának egykori főrégésze, Adriano La Regina szerint az a legnagyobb probléma, hogy a mai napig nincs pontosan meghatározva, kinek a kezében van a terület igazgatása. Ezért sokszor az adott ügyekben a régiós, a városi és az országos hivatalok egyszerre döntenek. Szerinte a helyzetet azzal rendezhetnék, hogy eldöntik: kinek mihez van joga a Via Appia mentén.
Ha a régészek kezében lenne a döntés, akkor a terület örökségvédelmi státuszát szinte azonnal magasra emelnék, és minden emlék a szigorúan védett kategóriába kerülne. Az elmúlt években az archeológusok sikerrel lobbiztak a kulturális minisztériumnál: a területen felszabaduló telkek így állami tulajdonba kerültek. 2002-ben Capo di Bove vidéki villája is így került vissza az állam kezébe, és az ott folytatott feltárások során egy 54 szobás termálfürdőt sikerült feltárni.
A minisztérium felügyeli emellett Santa Maria Nova templomának restaurálását is, amely az i.sz. 2. században emelt Quintilisek villája mellett található, alig nyolc kilométerre az Örök Város közepétől. A terület feltárása és konzerválása nemrég pénzhiány miatt abbamaradt: a Via Appia menti emlékek védelmére ugyanis évente csupán egymillió euró áll rendelkezésre.
A helyiek ezért az állami védelem megszigorítása mellett az idegenforgalmi beruházásokban, és a területfejlesztés örökségvédelemmel összekapcsolt folytatásában bíznak.
