A legizgalmasabb vidéki kiállítások télen – Pécstől Szolnokig
Érdemes újratervezni a térképet: vidéken most olyan erős tárlatok futnak, hogy kifejezetten megéri utazni értük. Vibráló festészet, lírai animációk, üveginstallációk, kozmikus absztrakciók és játékos konceptuális kísérletek várják a látogatókat Pécstől Debrecenen át Balatonfüredig. Ezek a kiállítások nem „vidéki alternatívák”, hanem párhuzamosan épülő, erős történetek a hazai művészeti térben.
Bóbics Diána és Varga Rita: Columbo Effekt // JPM Múzeum Galéria, Pécs
A Columbo Effekt kiállítás vibráló, szinte pulzáló színteret teremt a Janus Pannonius Galériában. Tolvaly Ernő és két tanítványa, Bóbics Diána és Varga Rita munkái egymás mellett bontják ki a festészet játékos, mégis komoly kérdéseit. A termekben vibráló színek, lendületes gesztusok és könnyed, organikus formák találkoznak, megidézve azt a pillanatot, amikor a néző megáll egy kép előtt – és hirtelen többé nem biztos semmiben.
A címben szereplő Columbo-effektus erre a bizonytalanságra épít: arra a kérdésre keresi a választ, hogy mitől lesz műalkotás egy tárgy. A tárlat végig a felfedezés állapotában tartja a látogatót, és megmutatja, hogyan él tovább a mester gondolkodása a tanítványok merész, kortárs festői nyelvében.
A kiállítás december 20-ig látogatható. Információk itt!
Testek és emlékek // Modem, Debrecen
A Modem Antal–Lustig-gyűjteményből rendezett Testek és emlékek című kiállítása a háború utáni magyar figuratív művészetet értelmezi újra. A tárlat nem történeti összegzés vagy kronológiai áttekintő, hanem érzékeny, emberközpontú olvasat: a háború utáni magyar figuratív művészetet úgy rendezi új térbe, mintha egyetlen nagy, együtt lélegző történet lenne. A testek itt nem puszta alakok, hanem emlékhordozó felületek – kapuk, amelyeken keresztül belépünk egy fél évszázadnyi kollektív élménybe.
A tárlat személyes pillanattal indul: Antal Péter első találkozása Ország Lilivel, amely a gyűjtemény egészének irányt szabott. Innen indul a négy tematikus szál – alak, szerep, emlékezet, mítosz –, amelyek olyan művészek munkáit kapcsolják össze, mint Schaár Erzsébet lebegő figurái, Kicsiny Balázs rituális gesztusai, Anna Margit maszkjai vagy El Kazovszkij mitikus színpadai. A kiállítás abban különleges, hogy nem „magyarázni” próbálja a figurativitást, hanem hagyja, hogy átéljük: a testek mögötti történeteket, a múlt felvillanó árnyait, a mítoszok rejtett erejét.
A kiállítás február 15-ig látogatható. Információk itt!
Füredi találkozások, a Kultúrvágány művésztelep kiállítása // Huray-villa, Balatonfüred
A Kultúrvágány új kiállítása arra hív, hogy elengedjük az „egy valóság” régi illúzióját. A tárlat művészei – Gulyás Andrea Katalin, Hardi Ágnes, Horváth Ági, Tomasz Piars, Romvári Márton, Miksa Bálint, Zalavári József, Dorogi János, Kondor Attila, Becskei Andor és Mátyási Péter – mind más nézőpontból közelítik meg a világot. A mikro- és makroterek, a hétköznapi látvány és a transzcendens élmény folyamatosan egymásba csúszik: lebegő autó, kozmikus kompozíciók, érzéki tájfragmentumok és apró, mégis monumentális részletek váltják egymást.
A kiállítás rávilágít: a valóság nem rögzített kép, hanem folyamat. A nézés itt nem passzív, hanem teremtő gesztus – minden mű új fókuszt kínál, és velük együtt mi is másképp kezdjük látni a körülöttünk lévő világot.
A kiállítás március 8-ig látogatható. Információk itt!
Breszkovics Bernadett: Mozgásban a táj – Az átalakulás szövetei // Kodolányi János Közösségi Tér és Könyvtár, Telki
A tárlat a folyamatos átalakulás állapotát vizsgálja: azt a mozgást, amelyben a táj, az anyag és a forma sosem rögzül, hanem állandóan új mintázatokat hoz létre. Breszkovics munkáiban a légiesen lebegő textúrák és a sűrű, karcos felületek ugyanannak az áramlásnak különböző rezdülései. A festményekben a föld, víz, levegő és fény elemei egymásba simulnak, mintha a természet szövete folyamatosan újraírná önmagát. A kiállítás arra hív, hogy a tájat ne rögzített képként, hanem élő, pulzáló folyamatként érzékeljük.
A kiállítás december közepéig látogatható, a pontos nyitvatartásról a kultura@telki.hu e-mail-címen lehet érdeklődni.
Ábel Tamás: Nem leszek, aki voltam // Dubniczay-palota, Veszprém
A MOME üveg szakán tíz éve végzett Ábel Tamás új kiállítása egy személyes átalakulás-térképet tár elénk: üvegszobrok, fényérzékeny képek és egy monumentális, üvegszálakból épített installáció mesélnek függőségekről, kiégéssel terhelt évekről és az ezekből való lassú kilépésről. A tárlat a digitális tér túlterheltségének, a magány mint modern járványának és a saját árnyékainkkal való küzdelemnek ad vizuális formát. Ábel radikálisan őszinte munkái azt mutatják meg, hogyan lehet a rossz szokásokból, traumákból új struktúra, és hogyan válik az üveg – törékenységével és fényáteresztésével – a gyógyulás metaforájává.
A kiállítás február 22-ig látogatható. Információk itt!
Magyarósi Éva: Nino és Nina, amikor még utoljára visszanéztek //Szentendrei Képtár, Szentendre
Magyarósi Éva kiállítása olyan, mintha egy érzékeny, mégis nyugtalanító álomvilágba lépnénk be, ahol minden rajz, minden hang és minden animált mozdulat egy nagyobb történet darabja. A művész a grafika, a festészet, a fotó és a kísérleti film határtereit mossa össze: saját mitikus figurái, gyermekeiről készített rajzai és személyes narrációi egyszerre idézik meg a női lét rejtett tereit és egy széthulló ökológiai világ szorongásait. A filmetűdök és az őket kísérő rajzok térbe áradó, mesélő installációkká változnak – a néző nemcsak látja, hanem belülről éli át ezt a hömpölygő, lírai univerzumot. A tárlat olyan, mintha a képzelet mélyén megszülető, törékeny világok kapuja tárulna fel egy pillanatra.
A kiállítás március 8-ig látogatható. Információk itt!
Faa Balázs: Üres szépség // Fal Galéria, Eger
Faa Balázs kiállítása első pillantásra minimalista, mégis nyugtalanítóan gazdag látványvilágba vonja a nézőt. A fekete-fehér rajzi struktúrák egyszerre idéznek tájat, füstöt, hullámokat és lebegő törmeléket – olyan határteret, ahol a természet nyomai már nem felismerhetők, csak sejtelmes rezdüléseik maradnak. Faa munkái a grafika és a digitális rajz közötti határvonalon mozognak, és azt vizsgálják, mi történik, amikor a világ kontúrjai lassan feloldódnak. Az „üres szépség” itt nem hiányt, hanem táguló teret jelent: egy olyan állapotot, ahol a néző maga tölti ki a jelentést. A tárlat csendes, mégis intenzív meditáció a látásról és a látvány elmúlásáról.
A kiállítás december 30-ig megtekinthető. Információk itt!
Zakariás István: Kép és képzet // Kert Galéria, Szolnok
A Szolnoki Művésztelep Kert Galériája ad otthont Zakariás István: Kép és képzet című tárlatának, ahol a művész a látás és a nyelv találkozási pontjait vizsgálja. Zakariás munkái arra késztetnek, hogy újraértelmezzük, mit jelent „érteni” egy képet: a vizuális forma és a nyelvi utalás hol összeolvad, hol szándékosan elcsúszik egymástól. A művek egyszerre ironikusak, szimbolikusak és játékosan konceptuálisak, mintha arra hívnák fel a figyelmet, hogy a képek mögötti jelentést valójában mi magunk építjük fel. A tárlat finom egyensúlyt teremt érzéki látvány és gondolati mélység között – olyan pont, ahol a kép nem magyarázatot ad, hanem továbbgondolásra ösztönöz.
A kiállítás december 20-ig látogatható. Információk itt!
A címlapfotó: Hegyi Júlia Lili/Kultúra.hu