III. András 1301-ben bekövetkezett halála után az Anjou-ház nápolyi ágából származó Károly Róbert és a cseh Vencel versengett a magyar trónért. A dél-itáliai jelöltet a pápa is támogatta, mivel a Szentszék volt a hűbérura a területnek. A koronázások után Magyarországon patthelyzet alakult ki, ezért VIII. Bonifác jónak látta, ha kezébe veszi az ügyet. Magyaroszágra küldte Boccasini Miklós pápai legátust, aki az egyháziakat Károly mellé állította. Vencel azonban továbbra sem mondott le terveiről, ezért a pápa mind a két felet megidéztette udvarába. A döntés egyértelmű volt: VIII. Bonifác a nápolyi jelöltet támogatta. A bullában hangsúlyozta, hogy Magyarországon az öröklés számít, és mivel Károly Róbert nagyanyja, Magyarországi Mária V. István magyar király leánya volt, így őt, és unokáját illeti a magyar trón. Továbbá Vencel azért nem lehet magyar király, mivel őt megválasztották, és ezt a magyar jogrend nem ismeri. (A pápa diszkréten hallgatott arról, hogy Vencelben is csörgedezett Árpád-házi vér.) VIII. Bonifác felszólította Vencel alattvalóit, hogy hagyják el urukat.
