Két évvel ezelőtt kezdődtek azok a nagyszabású régészeti munkálatok, amelyek a napokban vezettek eredményre. Nemrégen adtunk hírt a nevezetes roncs orrszobrának megtalálásáról, emellett azonban számos kincs került a kutatók birtokába. Az összesen mintegy négyszáz leletből álló együttes kétszáz darabja feltehetően Tudor-korabeli. Pénzérmék, csatok, különböző fegyverzet maradványok segítenek további ismereteket szerezni a korszak Angliájáról.
Kiemelt maradványok: a hajóorr és a horgony
A Királyi Tengerészet által két éve felajánlott kétszázmillió font a portsmouth-i hadihajó-bázis kialakítását célozta meg. A bázishoz vezető tervezett útvonal éppen keresztezné a hajóroncs még tengerfenéken fekvő részeit, ezért kezdődtek meg tehát a kiemelési munkálatok, amelyek első ízben próbáltak komolyabb sikert elkönyvelni azóta, hogy 1982-ben megtörtént a hajótörzs legnagyobb részének felszínre hozatala.
Több tízmillió fontot emésztene fel azonban minden olyan művelet, amely - immár a teljességre törekedve - a roncs még víz alatt lévő maradványait próbálná kiásni. John Lippiett, az 1979-ben alapított Mary Rose Alapítvány (Mary Rose Trust)vezetője ezért így nyilatkozott: "Ez egy igen sérülékeny terület és nekünk meg kell védenünk. Meg fogjuk állítani a halászokat, nehogy hozzáférjenek".
Eredeti pompájában
A mozaik tehát egyre bővül, de még messze nem teljes a kép. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a most felfedezett és felszínre hozott több méter hosszú fadarab valaha tényleg a Mary Rose hajójának orra volt, úgy "ez lenne az elmúlt húsz év legfontosabb tengeri régészeti lelete Angliában" - legalábbis Alex Hildred, a búvárok vezetője szerint. "Van rá esély, hogy a Mary Rose hajóorrát találtuk meg és ezt azért mondom, mert optimista vagyok. Amit találtunk, mindenesetre figyelemre méltó állapotban van" - mondja Lippiett a leletre vonatkozóan.
S ha mindez igaz, néhány éven belül bárki megcsodálhatja a roncs teljes keresztmetszetét a Portsmouth-i Történeti Hajógyár kiállításán, ahol a hajótörzs már régóta látható. A dolog pikantériája abban rejlik, hogy a tudósok mindezek ellenére sem tudják pontosan rekonstruálni VIII. Henrik kedvenc csatahajójának orrát. A többszáz éves maradványok állapota a körülményekhez képest ugyan kiválónak nevezhető, a tökéletes képi felelevenítéshez azonban kevés. Az első festmény, amely megörökítette a hajót, szintén csak 1547-ből való, vagyis a tragikus süllyedés után két évvel keletkezett - olvasható a BBC internetes oldalán.
