René Aubry és kiváló zenészei következtek ezután, akik a hangulatot ugyan nem pörgették fel, de a francia zeneszerző folyamatos mosolygással tálalt különleges hangszereléseit, zenészeinek virtuozitását, sajátos dallamait, bátor, a dalokon belül mégis egységgé tömörülő kompozícióit figyelve csak a mi állunk esett le az eső helyett.
De ez sem tartott sokáig, hiszen kedd estére megérkezett minden, amiről az előző napi koncertek daloltak: vihar is, szél is, eső is, hideg is, így aztán nem merészkedtem ki a térre, bármennyire vártam az argentin Juan Carlos Cácares koncertjét (amely végül nem maradt el - a Kodály Zoltán Általános iskola hangversenytermébe szorult).
A nyakunkba szakadt ősz ellenére eldöntöttem, hogy nem hagyom magam, ettől a naptól kezdve színházban ülök esténként, és négy fal közé sűrítem kibontakozni vágyó jókedvemet. És azzal a lendülettel megnéztem A kopasz énekesnőt (ellenidőjárásnak ellendarabot Kecskemétről), de hiába volt minden igyekezetem, hogy ne vegyek tudomást az egyre zorduló körülményekről - hazafelé, ahogyan a nagykönyvben meg vagyon írva, bőrig áztam.
Szerdán sem történt ez másképp, s már-már feladtam a harcot az időjárás nem-tudomásul-vételét illetően, amikor rábukkantam (épp időben) a Tér Galéria Karikatúra-kavalkádjára, ahol a "hazai karikatúraművészet legjobbjai" naponta kitűzdelik legjobbjaikat. Ezen a napon Zsoldos Péter volt a soros, akinek köszönhetően visszatérő életkedvvel és kellő szarkazmussal várhatom a következő napokat.
