1944. július 17-én éjjel a Port Chicago hadikikötőben átrakodás zajlott a haditengerészet egyik hajóján. Nem messze onnan a 20 éves Irvin Lowery éppen pihenőidejét töltötte katonatársaival együtt, amikor egy hatalmas robbanás kivitte az ablakokat, őt magát pedig keresztülrepítette a szobán. A kikötőben álló két hajó és a rakpart nagy része megsemmisült. 20 kilométeres körzetben betörtek az ablakok, és a hirtelen fényt a 35 kilométerre lévő San-Franciscóban is látni lehetett. A robbanásban 320 - köztük 202 fekete bőrű - ember meghalt.
Lowery a következő két napot azzal töltötte, hogy összeszedte társai maradványait, akikkel korábban együtt tekézett és kosárlabdázott. A ma 83 éves egykori közkatona azt reméli, hogy egy új törvényjavaslat alapján hamarosan egy új látogató központ mutatja be a Port Chicago hadikikötő történetének ezt a fejezetét.
Robert Allen, a Berkeley Egyetem professzora, és a "The Port Chicago Mutiny" (A Port Chicagói zendülés) című könyv szerzője szerint a képzettség hiánya és a rakodók közötti versengés egyaránt hozzájárulhatott a katasztrófához. A csapatok közötti versengés, nevezetesen, hogy ki tud gyorsabban ki- s berakodni, "csökkentette az elővigyázatosságot".
A robbanást szerencsésen túlélő katonák megtagadták, hogy újból munkába álljanak. A rakodók többségében fehér tisztek felügyelete alatt dolgozó fekete közkatonák voltak, és viszonylag kevés tapasztalattal rendelkeztek a hadianyagok területén. Az esetet követő hadbírósági perben zendüléssel vádolták meg őket. Néhányukat pénzbírsággal büntették vagy elbocsátották, ötven embert viszont börtönbüntetésre ítéltek.
A per nagy nyilvánosságot kapott, és a közvélemény nyomására a haditengerészet egy évvel a robbanás után hozzákezdett a deszegregációs programhoz. A bebörtönzöttek 1946-ban általános amnesztia keretében szabadultak, de az ítéletet nem semmisítették meg. Harry Truman elnök 1948-ban rendelte el a hadseregben a teljes körű deszegregációt. Clinton elnök 1999-ben bocsánatot kért a hadbíróságon elítélt és 2003-ban elhunyt Freddie Meekstől.
A tizenöt éve nemzeti emlékhellyé nyilvánított Port Chicagot évente 200-300 ember látogatja. Jelenleg a látogatóknak két héttel előre be kell jelentkezniük, és katonai engedélyt kell szerezniük, mivel a terület a haditengerészeti fegyverbázis része. Egy új törvényjavaslat alapján a nemzeti parkhoz tartozó látogatóközpontban ismerkedhetnek a Port Chicago hadikikötő történetéről őrzött dokumentumokkal, személyes emlékekkel.
Az amerikai kormány szerint Port Chicagoban 1780 tonna TNT robbant fel, s valóban ez volt a legsúlyosabb háborús kár az Egyesült Államok területén. Mások szerint nem lehet véletlen, hogy a baleset legalaposabb elemzését az amerikai haditengerészet kapitánya készíttette, aki az atombombát kifejlesztő Los Alamosban igazgatóhelyettesként, majd a hiroshimai bombát szállító Enola Gay bombatisztjeként köszönt vissza a történelemkönyvekből.
