Mivel jól tudtam, hogy embert próbáló koncertre készülök este, csupa laza, kedves, kellemes és tömegmentes délutáni programra vágytam. Így jutottam a ?domb másik oldalára telepített? Múzeum Negyedbe, Vándor Vurstliba és ha jól emlékszem, a helyén maradt Ability Parkba. Hogy milyen elképesztően régen tanultam történelmet és mennyire kevés maradt meg abból a tudásból, az rögtön kiderült az Aquincumi Múzeum tesztlapjainál, ahol a történelmi tények helyett a gladiátorvilágot választom. Egyrészt, mert arról semmit sem tudok, és egy lelkes fiatal srác, Botond, az egyik magyar gladiátoregyesület tagja, boldogan mesél kardokról és pajzsokról, pengékről és viadalokról. A Múzeum Negyed nem feltétlenül járt jól, hogy átkerült a Sziget-látókörből egy nyugalmasabb csücsökbe: nem esik útba, nem lehet belebotolni. De persze így sem rossz.
A Vándor Vurstli kicsit vérszegényebbnek tűnik, mint korábban. Bérbe vett buzogányok, szalagok és más zsonglőreszközök idén is repkednek a réten, pörgeti-forgatja, már akinek van ehhez érzéke. És bár az egykori színház- és táncsátor kinti színpadán cirkuszolnak, nekem hiányzik a lizsés vurstlihangulat. Egyszer sem sikerült este nyolcra visszakavarodnom, hogy mulassak a Karzat Színház Mulen Rúzsán, azt, mondjuk, sajnálom. Belefutok viszont Ágoston Béla jól muzsikáló rézfúvós bandájába, amely Saplin Zenemenet néven ötvözi a magyar és a balkáni népzenét. A vasárnapi díszbe öltözött tűzoltózenekar tagjait hangszereket idéző színes nemezkalapok díszítik.
Nehéz bejutni a Csodavárosba. Kulcsok, zárak és kilincsek meg egy hosszú cipzár lóg az ajtón. Itt az első akadály. Furcsa megérzéstől vezérelve bekopogtam, miután már a mellettem állók kipróbálták az összes ajtóra szerelt kütyüt. Szezám tárult. Bent az agyunkra mentek, de ne értsék félre: a logikánkra és a mondatrövidítési képességünkre. Az egyik asztalnál egy fogyatékos srác gyümölcsöt válogat, a szelektálási elvet találgattuk. A másik oldalon egy rettentő hivatalos és ebből kifolyólag barokkos körmondatot kell egyszerűsíteni az Ability Park szándékairól. Újságíróként valamivel egyszerűbb a dolgom, mint másnak, de segítőmmel azért el-elelmélkedünk egy-egy tagmondaton. A megfejtés végül eképpen hangzik: az Ability Park segít a fogyatékos embereknek abban, hogy ne sajnálják őket, és egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkezzenek.
Egyenlő jogokkal rendelkezett mindenki, aki a Gotan Projekt koncertjére próbált bearaszolni. Az esélyek kicsik voltak ? derült ki a Party Aréna bejárata előtt hömpölygő tömegből. Ha nem a francia-argentin-svájci, elektronikus tangót játszó csapatról lett volna szó, már száz méterrel arrébb sarkon fordulok. ?Komolyan ennyire szeretem őket?? ? tettem fel magamban a kérdést újra, mikor végképp összepasszíroztak a körülöttem állók. Gyakorlatilag mintha bikaviadalra terelnének négy vagy öt folyosón. De lehet, hogy direkt csinálták, mert aréna a neve a sátornak? Passz.
A hatalmas, őrjöngő tömeg egy órán át bulizott... csak ennyiről szólt a szerződés. Volt, aki tangózott is a sátor szélén a főként régi, jól ismert Gotan-számokra, a Santa Mariától a Mi Confesionig. Volt egy-egy dal a legújabb albumról, a Tango 3.0-ról, amelynek címét a gotanosok azért adták: mert ők ebben a XXI. századi e-világban így gondolják a tangót.
