Brazíliától Goáig
Az Afrika, Dél-Amerika és Ázsia különböző országaiban található portugál eredetű műemlékek közül két egyházi épület, az Ouro Pretó-i assisi Szent Ferenc kolostor és a Salvador de Bahía-i Szent Ferenc kolostor Brazíliában található.
A Minas Gerais államban található, 1766-ban épült Ouro Pretó-i Assisi Szent Ferenc templomot a brazil barokk egyik legkiválóbb remekműveként tartják számon, és egyben ez az Aleijadinho mesterként közismert, mulatt származású Antonio Lisboa (1730-1814) egyik legnagyszerűbb alkotása is: a szobrok is az ő keze munkáját dicsérik, a templomot egység és harmónia hatja át. Az épület belsejében az angyalokból, a növényi elemekből, szalagokból, virágfüzérekből, fából és puha kövekből faragott fonatokból álló díszítés pedig különleges mozgalmasságot kölcsönöz a belső térnek.
Azt mondják, Salvador de Bahíában 365 templom van, az év minden napjára jut egy. Az Afrikán kívül a legnagyobb létszámban itt élő feketék miatt az Öröm fővárosaként vagy a Fekete Rómaként is emlegetett városban látható a XVIII. század első feléből származó Szent Ferenc templom az egyik legjelentősebb a számtalan egyházi épület közül. Kívülről egészen egyszerűnek látszik, belül azonban lenyűgözően gazdag látványt nyújt. A legenda szerint egy tonna arannyal fedték be angyalokkal, virágmotívumokkal és állatokkal díszített oltárát. A templomhoz tartozó kolostor kerengőjét pedig a jellegzetes kék rajzolatú portugál csempe borítja.
Vasco de Gama 1498-ban hajózta körbe a földet, és érte el Kelet-Indiát. Nem sokkal később, 1509-ben a portugálok a diúi csatában leverték Gudzsarát szultán hadait, és biztosították az Indiai-óceán kereskedelmi útjai fölötti uralmukat. Az Arab-tengerben elhelyezkedő, 52 négyzetkilométernyi kis indiai szigeten, Diún 1535-ben kezdték el az erőd-helyőrség építését. A szultán azonban 1537-ben megtámadta az erődöt, amelyet aztán 1545-ben egy portugál hajóskapitány, Portugál-India negyedik alkirálya, Joao de Castro építtetett újjá.
Az India nyugati partjának egyik szigetén létesült Goa városát 1510-ben foglalták el a portugálok a muzulmánoktól. A következő években keleti "támaszpontjukká" tették, erős várfalakkal, templomokkal, palotákkal, kórházzal. Az itt élő kis keresztény közösséget mindazonáltal állandóan fenyegették a portugál vetélytársakat kiszorítani igyekvő muzulmánok. Az 1506-ban Navarrában született és 1552-ben Kínában meghalt Xavéri Szent Ferenc 1542-ben érkezett a városba; ő volt a legnagyobb újkori katolikus hittérítő, aki Indiában, a Maláj-szigeteken és Japánban is működött. Halála után holttestét a volt jezsuita templomban temették el. 1614-ben Claudius Acquaviva, az akkori jezsuita rendfőnök parancsára karját könyökből levágták, és a római Il Gesu templomba vitték. Halála után 150 évvel testét végül a goai Bom Jesus bazilikába szállították, és azóta is ott őrzik üvegkoporsóban, amelyet egy firenzei ötvös ezüstládája rejt. Xavéri Ferencet 1622. március 12-én szentté avatták.
A gyarmatbirodalom kincsei
A portugálok hatalmas gyarmatbirodalomra tettek szert Ázsiában, Makaó is a fennhatóságuk alá került. A jelenleg Kína különleges közigazgatási övezetének számító, 20 négyzetkilométeres terület - amely az azonos nevű félszigetből és több apró szigetből áll - a Föld második legsűrűbben lakott területe. A portugálok 1557-ben vették bérbe Kínától, és építették ki ott az első európai kereskedelmi központot. 1887-ben aztán elismertették Kínával a Makaó feletti uralmukat.
A volt gyarmaton láthatók a valamikori Szent Pál templom romjai. A templomot egy olasz pap ötlete nyomán japán mesterek 1602-től 1637-ig építettek. A sokadik tűzvész pusztítását 1853-ban csak a homlokzata élte túl; üres ablakai azóta is az égre nyílnak, a magányos homlokzat a város és a makaói kereszténység jelképévé vált. Lenyűgözően festői a látványa: a barokk faragványokon Jézus és kínai sárkányok keverednek portugál hadigályákkal és a keleti bölcsesség jelképeivel, a templom alapjainál feltárt sírokban pedig hittérítők nyugszanak.
A Marokkóban található Mazagao erőd mind építészetében, mind technológiáját tekintve az európai és a marokkói kultúra keveredését mutatja. 1513-ban már állt, és az Afrikát megkerülő hajósok használták. Falainak ferdeségét és a csipkés oromzatok kiszélesedését az magyarázza, hogy a tűzfegyverekre való áttérés időszakában, az új elvárásoknak megfelelően épült újjá. 1541-ben Diogo de Torralva és Joao de Castilho mérnökök elgondolásait alkalmazták védelmének megerősítésére. Kiállta a próbát, 1562-ben ellenállt a mórok támadásának. Az erőd együtteséből kiemelkedik a mánueli stílusban épült Mennybemenetel temploma.
A Zöldfoki-szigeteket 1445-ben Antonio Fernandes fedezte fel, de hivatalosan Alvise Cadamostót emlegetik felfedezőként, aki 1456-ban járt ott. Az ország Ilhas de Cabo Verde portugál megbízottról kapta a nevét. A Santiago szigetén található, 300 ezer lakosú Cidade Velha (Ciudad Vieja) volt a szigetcsoport első fővárosa. A települést portugálok alapították 1460-ban. A Nyugat-Afrikából Brazíliába és a karibi világba induló rabszolgahajók "átrakodó és vízfelvevő helye" hamar a portugál gyarmatosítás politikai és vallási központja lett.
A XVI. század közepén a városban 500 kőház állt, többnyire rabszolga- és fegyverkereskedők lakták. A hajdani épületek közül a történelmi városrészben néhány még ma is látható, némelyikben még ma is laknak. Szép látnivalói a városnak a XIX. század végén épített elnöki palota, négyszögletes tornyával és klasszikus homlokzatával a régi városháza, a neoklasszikus stílusú Néprajzi Múzeum és a sziget felfedezőjének, Diogo Gomes portugál hajósnak a szobra is.
