A helyiek szerint a 12 éven át folytatott nukleáris tesztek ténye segíti majd előterjesztésüket, és reményeik szerint mindez visszacsábítja majd a turistákat a helyszínre. Jack Niedenthal, a Bikini-szigetek szóvivője a The Times című angol napilapnak elmondta, hogy a világörökségi cím hivatalos odaítélése a szigetek történelmi örökségének elismerése lehetne majd.
A helyiek a címtől a turizmus feléledését remélik, amelyet jelenleg a magas üzemanyagárak és a helyi légitársaság csődje szinte teljesen lenullázott. A térségbe korábban legtöbbször az amerikaiak és britek látogattak, akik előszeretettel keresték fel az egykori robbantások környékét, és búvárkodtak az helyszíneken.
A helyiek szerinte hisznek abban, hogy a nukleáris kísérletek helyszínének biztosításával az emberiség javát szolgálták. A 6 négyzetkilométeres atoll a bombarobbantásokat megelőzően lakott terület volt. Lakosait kitelepítették a Kili szigetre. A tesztek 1946 júliusában kezdődtek. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején páran megpróbáltak visszaköltözni Kili szigetéről, de a túlságosan nagy radioaktivitás miatt meggondolták magukat.
A jelöléshez szükséges 86 oldalas dokumentumot az ausztrálok segítségével terjesztik elő, és ha a szigetek megkapják a címet, ezzel az első északi csendes-óceáni világörökségi helyszínné válhatnának. A folyamat azonban igencsak összetett, így a szervezők minimum egy évet várhatnak majd a cím odaítélésére. Ha ez be is következik, a Bikini szigetek olyan nevezetes XX. századi történelmi katasztrófák vagy tragédiák világörökségi partnerségébe kerül, mint Hirosima, vagy Auschwitz.
A szigetek lakói már csak azért is igazságosnak éreznék a jelölést, mert az atoll nevét a robbantások és a gyönyörű helyszínek mellett a híres fürdőruha is megörökítette, amelyet tervezője, Louis Rénard nevezett el az atomkísérletek után, mondván az is robbanékony lesz majd.
