Az izsai római katonai tábor, amely a községtől mintegy 2 kilométerre, a Duna partján, a Leányvár dűlőben fekszik, a limes romanus erődítményrendszer része volt, és a brigetiói (a mai Szőny) légiós tábor és civil település ellenerődjeként létesült a Duna bal partján.
Marcus Aurelius császár uralkodása idején, a II. század 70-es éveiben, az úgynevezett markomann háborúk alatt palánktábor állt ezen a helyen. A háború befejezése után a rómaiak kőtábort építettek az állandó helyőrség számára. A több mint 3 hektár alapterületű tábort 2 méter széles és 4-5 méter magas fallal vették körül, és 20 toronnyal is megerősítették. Az erődítményt tűzvész pusztította el a IV. század végén.
A tábor romjait 1957-ben nyilvánították műemlékké. Mára alig észrevehetően emelkedik ki a körülötte fekvő sík területből. Felszíne fűvel borított, peremét részben növényzet veszi körül. A tábor északi oldalán, az északi kapunál és a két sarokrészen régészeti kutatóárkok találhatók a megmaradt falmaradványokkal és a tábor itteni része képzeletbeli rekonstrukciójának alaprajzával.
Ján Vanco, a Nyitra Megyei Önkormányzat alelnöke úgy véli, fellendítené a turizmust, ha Celemantia a Világörökség részévé válna. Megjegyezte: ahhoz, hogy sikeresen pályázhassanak az UNESCO-nál, előbb a tulajdonjogi viszonyokat kell rendezni úgy, hogy az ásatások teljes területének egyetlen tulajdonosa legyen: a komáromi Duna Menti Múzeum. Jelenleg a terület egyes részei az állami vízgazdálkodási hivatal, a szlovák földalap és Nyitra megye tulajdonában vannak.
