1967-ben "félidejénél" tartott a vietnami háború, polgárháborúk, függetlenségi háborúk folytak Angolában, Kongóban, Észak-Jemenben, Cipruson, Eritreában, Namíbiában, Nigériában és a "harmadik világ" számos más országában.
Az arab vádak szerint Izrael a milliárdos nagyságrendű amerikai, angol, francia és nyugatnémet fegyverszállítmányokra támaszkodva a Nílustól az Eufráteszig terjedő birodalom tervét dédelgette. Amikor 1966-ban világossá vált, hogy sem Szíria, sem az Egyesült Arab Köztársaság (az Arab Liga egyes államainak váltakozó összetételű csoportosulása) nem mond le a szocialista orientációról, Izrael minden lehetőségre felkészült, 50 ezres haderőt vont össze Szíria szomszédságában és 1967. május 11-én kormányfőjén keresztül jelezte: kész bármely pillanatban csapást mérni észak-keleti szomszédjára.
Az EAK Szíria megsegítését szem előtt tartva katonai erőket vezényelt a Sínai-félszigetre és követelte az ENSZ-erők kivonását a térségből. A világszervezet főtitkára azonnal teljesítette a követelést, minthogy ideiglenes állomásoztatásról volt szó. Május 22-én Egyiptom felől lezárták az izraeli hajóforgalom elől az Akabai-öblöt, amelynek északi végén izraeli kikötő volt: Eilat. Ezt a fejleményt használta fel Izrael a háború elindítására. Miközben Washington teljes támogatásáról biztosította Tel-Avivot, meghívta tárgyalásokra az EAK alelnökét, megígérve neki, hogy a tárgyalások alatt nem lesz izraeli katonai akció.
1967 június 5-én Izrael megkezdte a "Sion Csapása" fedőnevű műveletet. Három óra alatt, nagyrészt a repülőtereken megsemmisítette az egyiptomi légierőt. Három izraeli ék nyomult előre a Gázai-övezet déli része, a Szuezi-csatorna, a Sínai-félsziget védelmi övezetei felé, ahol állítólag a harcok során megsemmisült az Egyiptomnak juttatott szovjet haditechnikai eszközök háromnegyede. (Az izraeli csapatok június 8-án érték el a Szuezi-csatorna keleti partját.)
Június 9-én reggel Dajan izraeli hadügyminiszter parancsot adott Szíria megtámadására, főképp a Golán-fennsík elfoglalása érdekében. Damaszkusz a háború első napjaiban nem támogatta Egyiptomot és Jordániát. Június 10-én estére a fennsík izraeli kézen volt. Ezen a napon szakította meg Moszkva diplomáciai viszonyát Tel-Avívval. 1967. június 10-11-én életbe lépett az Egyesült Államok által határozottan támogatott ENSZ-fegyverszünet.
Hat nap alatt az izraeli hadsereg mintegy 70 ezer négyzetkilométernyi területet hódított el arab országoktól, több mint egymillió lakossal. De Gaulle francia elnök figyelmeztető felhívása ellenére Izrael megelőző csapásokkal a földön megsemmisítette Egyiptom, Jordánia, Szíria és Irak légierejét, hihetetlen gyorsasággal elfoglalta a szíriai Golán-fennsíkot, Ciszjordániát, Jeruzsálem óvárosát, valamint a Sínai-félszigetet egészen a Szuezi-csatornáig. Az Izrael által ellenőrzött terület egy hét alatt a háromszorosára nőtt.
A "hatnapos háború" bizonyos értelemben vízválasztónak bizonyult a közel-keleti események menetében. Egyfelől az arab országok belátták, hogy eredeti célkitűzésüket, Izrael állam megsemmisítését nem érhetik el, így maradt a kompromisszumos megoldás keresése, amelynek keretében rendezni kellett (volna) a palesztin kérdést, és összefüggést kellett (volna) találni a területi kérdések és a békefolyamat között.
Az 1967. szeptember 1-jén Kartúmban megtartott negyedik arab csúcsértekezlet deklarálta: "Szó sem lehet Izrael elismeréséről, nem lesz sem tárgyalás, sem béke Izraellel." 1967. november 22-én hozta meg az ENSZ nevezetes 242-es határozatát, amely hosszú időre sarkköve lett minden közel-keleti békerendezési kísérletnek: felszólította Izraelt, hogy vonuljon ki a háborúban elfoglalt területekről, feltétel nélkül adjon fel minden területi igényt, ugyanakkor elismerte Izraelnek azt a jogát, hogy "biztonságos határok között éljen".
Ma már ismeretes, hogy a "szuperhatalmaknak" az 1967-es közel-keleti háborúba való belesodródását eredményesen elhárították azok a bizalmas véleménycserék, amelyeket a Moszkva és Washington közötti "forró dróton" Alekszej Koszigin szovjet kormányfő folytatott Lyndon Johnson amerikai elnökkel.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
