Vincze Ottó óriás ütközőbójái Prágában, a Moldván ringatóznak

Egyéb

Új vizekre evezett Vincze Ottó Munkácsy-díjas képzőművész River-pool installációja. Szentendre (2016), Velence (2017) és Tata (2018) után idén nyáron Prágában, a Moldva hullámain ringatóznak az óriás ütközőbóják.

A prágai Liszt Intézet fennállásának 70. évfordulóján Szentendréről Farkas Zsófia szobrászművész is bemutatkozott a cseh fővárosban üvegszobraival. Június 8-án nyílt meg Fényévek címmel a prágai Liszt Intézetben a kiállítás, amelyen tiszta üvegplasztikák mellett színes munkák is láthatók. A művész alkotásaira nagy hatást tett a világhírű cseh üvegművészet, és külön érdekesség, hogy munkáihoz az alapanyagot Csehországból szerzi be.

Máthé Andrea esztéta szerint „Farkas Zsófi üvegszobrainak megformáltsága konkrétan és szimbolikusan is értelmezhető: egy belső út felé indulás is, amely végtelen, mint a külső, de egészen más módon. Ennek felfedezése és formába öntése, amely egyszerre alapul a szabályok szükségszerű betartásán – például az üvegöntvény készítés szigorú szabályain – és a véletlenszerűségek – például az üvegöntés esetlegességeinek – megadó elfogadásán, bepillantást enged az üveg és a világ átlátszóan és áttűnően titokzatos univerzumába”. A Szentendrei Lakástárlat és a Ferenczy Múzeumi Centrum együttműködésével megvalósuló tárlat szeptember 3-ig látható a Liszt Intézet kis galériájában.


64873044862859d3c13add54.jpg
Fényévek (Farkas Zsófia kiállítása). Fotó: Deim Balázs
Június 9. és augusztus 31. között a szentendrei képzőművész, Vincze Ottó térinstallációja változtatja meg Prága és a Moldva látképét a Károly híd közelében.

Az óriás biliárdgolyókká alakított hajózási ütközőbóják a víz mozgásának engedve hol lágyan ringatóznak, hol pedig az elhaladó hajók keltette hullámmozgást követik a folyó felszínén.

A River-pool korábban helyett kapott a Dunán, Szentendre partjánál (2016), Olaszországban, Velence lagúnáin, a Giudecca szigetnél (2017) és az egyik legrangosabb hazai műemléknél, a Tatai várnál, az Öreg-tavon (2018–19).

Az installációban a biliárdgolyók készletét minden alkalommal egy fehér golyó és az oldalán lévő jelvény egészíti ki. A felhasznált szimbólum kapcsolódik az aktuális helyszínhez, ugyanakkor a munka játékos karakteréhez igazodva, stilizáltan átrajzolva mutat meg egy évszázadokon át használt ikonikus jelvényt. A Moldva esetében ez az egész város történetéhez szorosan kötődő, kőbe faragott dombormű, ami egykor a Károly híd előtti Judit híd építőköve volt, a Bradáč, azaz a Szakállas.

Ez a kis kőfej ma a Károly híd mellett, a rakpart támfalába építve található, és évszázadokon keresztül gyakorlati célokat szolgált: amikor a folyó szintje elérte a szakállát, az Óváros lakóinak menekülniük kellett az árvíz elől. Közvetlen közelében ma is látható egy vízállást jelző mérőskála. A fehér bóján feltüntetett Szakállast immár nem rögzíti hivatásának szigorú posztja, hanem – ami a prágai jelvényes házak történetében ugyancsak gyakori – szellemként tovasodródva a képzelet árján, immár szabadon követheti a víz mozgását. Egy időre a játék kedvéért megszökik, és kiköt a jelzés nélküli fehér golyón, aminek mindig felül kell maradnia.


648730e76eecdc462a7e8b1b.jpg
River-pool Bradáč (Vincze Ottó installációja Prágában). Fotó: Deim Balázs

A Moldván elhelyezett billiárdgolyók az eddigieknél is interaktívabb helyzetbe kerültek, hiszen kishajókkal és vízibiciklikkel megközelítve a néző maga irányíthatja mozgásukat. A tervek szerint az egyik billiárdgolyót nyár végén elárverezik, és a bevételből az évtizedek óta működő Konto Bariéry Alapítványt támogatják, amely a handicappel élő fiatalok számára biztosít ösztöndíjprogramokat.

River-pool Bradáč (Vincze Ottó installációja Prágában). Fotó: Deim Balázs