"A virtuális valóság vizuális módon közelebb hozza hozzánk a történelmi helyeket. Ha egy kép ezer szónál többet ér, akkor elképzelhetjük, hogy mennyit ér egy mozgókép, amelyet még irányítani is tudunk" - állítja Dimitrisz Efraimoglu, az athéni Hellenisztikus Világ Alapítvány ügyvezető igazgatója. Az Alapítvány egyik projektjében az ókori Agora virtuális reprodukciója látható, amelynek romjai a multimédiás múzeum közelében fekszenek.
Ebben a kupolaformájú, virtuális valóságot életre keltő színházban a látogatók térhatású szemüvegen keresztül követik a műsort, a programhoz pedig billentyűzet, joystick és képernyő segítségével kapcsolódnak. Középen egy idegenvezető áll, aki egyszerű kérdéseket tesz fel a közönségnek: "Jobbra vagy balra szeretnének menni?" A nézők szavaznak, és a számítógép ez alapján határozza meg a következő lépést a virtuális világban. Minden közönség más-más virtuális útvonalat hoz létre. "Sokkal személyesebb élmény, amikor a szavazatunk hozza létre a műsort. Az emberek kétszer-háromszor is eljöhetnek" - mondja Dimitrisz Efraimoglu.
Virtuális túra az ókori Pompejiben
Az Akropolisz csupán két kilométerre található az Alapítványtól, de az igazgató szerint a virtuális örökség technológia az ókori Hellászt más szemszögből teszi igazán valóságossá. "A virtuális valóság révén mindenki maga irányít. Állhatunk az épület közepén, megfordulhatunk, végigmehetünk rajta, még repülhetünk is fölötte - és mindezt a saját tempónkban. Egy előre felvett videó segítségével mindezt meg lehet tenni. Ez a legnagyobb előnye."
A tárlaton mostantól az időbeli ugrások mellett akár térben is utazhatunk. Az "Athén a klasszikus Agorában" című program keretében két évszázadot tekinthetünk át Athén történelméből: a közönség figyelemmel kísérheti a város felemelkedését a perzsa háborúk után, az új üzletek és színházak építését a kereskedelem és kultúra virágzása idején. A látogatók éppúgy mozoghatnak a századok között, mint az épületek között.
Dr. Nadia Magnenat-Thalmann, a Genfi Egyetemen működő MIRALab igazgatója, még egy lépéssel tovább megy. Nem csak egy múzeumban, hanem az egész világon lehetővé akarja tenni a téren és időn keresztüli utazást. "A nagy ötlet egy speciális szemüveg, amely bárhol a világon feltehető, és amelyen láthatóvá válnak a letűnt korok. Ha egy londoni épületbe megyünk, akkor beszélhetünk az akkori emberekkel az akkori nyelven, ahogy régen volt. Sokkal dinamikusabban átélhetjük a virtuális örökséget, és nem kell egy csomó múzeumba ellátogatnunk."
Jelenleg azonban még nem tudják megvalósítani az ilyen típusú kulturális örökséget. Rengeteg kutatásra van ugyanis még szükség ahhoz, hogy rekonstruálni és mozgóképpé tudják alakítani az egyes történelmi helyszíneket. A virtuális animáció megtekintéséhez szükséges szemüveg több mint 3000 dollárba kerül, és a hordozható számítógép egyelőre túl nehéz egy ember számára. "Olyan szemüvegre van szükségünk, amely csak 1 euróba kerül" - véli Magnenat-Thalmann.
A MIRALab nem új a szakmában és az ő nevükhez fűződik Pompeji virtuális örökségi programja is. A csapat a múzeum leleteiről virtuális másolatot készített, hogy közelebb hozza az itáliai város életét a Vezúv csaknem 2000 évvel ezelőtti kitörése előtt. "A romok megtekintése helyett bemehetünk egy tavernába, ahol freskókat, kenyeret és bort láthatunk, nézhetjük, ahogy az emberek latinul beszélgetnek egymással. A 3 dimenziós szemüveg és a zsebszámítógép segítségével részesei lehetünk az egykor volt mindennapoknak" - meséli Magnenat-Thalmann.
Efraimoglou egyetért azzal, hogy még sok a tennivaló. "Animációs figuráink egyelőre még nem tűnnek valóságosnak, ezért az emberi tényező szerepe minimális. A geometria nagyon bonyolult, így inkább úgy néz ki, mint egy videójáték, ahol az alakok nincsenek jól kidolgozva, és gépiesen mozognak. Nem olyan látványt szeretnénk, mint amit a Jurassic parkban, a Csillagok háborújábn vagy a Titanicban láthattuk. Tanítani akarunk. A számítógépek kapacitásának növekedésével a geometria is javulni fog. Ha visszatekintek a nyolc évvel ezelőtti kezdetekre, hozzáértésünk gyerekesnek tűnik. Nem tudtunk árnyékokat készíteni és a képek kartonpapírból készültek. Mára már sokat fejlődtünk, de még hosszú út áll előttünk. A fényképhez hasonló realizmus a számítógépes grafika utolsó szent Grálja."
A látogatók egyre növekvő száma bizonyítja a virtuális világ sikerét: csak idén márciusban ötezren látogattak el a Hellenisztikus Világ Alapítvány programjára. Az interneten böngészők számára egyelőre még nem elérhető a virtuális örökség, mert a házi számítógépek sávszélessége és feldolgozási sebessége ezt még nem teszi lehetővé. Amíg ez meg nem valósul, virtuális olimpiai kiállítást terveznek 2008-ban Pekingbe, majd négy év múlva Londonba. "Csak egy lemezre van szükség, amin minden rajta van, és egy hasonló készülékre a célállomáson. A többi már könnyű, a virtuális világban ugyanis bárhová elmehetünk."
