A Le Mur rose, de l'hopital d'Ajaccio című, a nagy francia művész által 1898-ban készített képet a Pompidou-központban, a modern művészetek múzeumában őrizték abban a szekcióban, amelybe a Németországban a világháború idején a zsidó tulajdonosoktól "átvett", azaz tulajdonképpen tőlük kényszerrel eltulajdonított, majd a nácik veresége után Franciaországba szállított művek kerültek - MNR megkülönböztető jelzéssel.
A miniszter Stewart Glynnek, a Magen David Adom szervezet - a Vöröskereszt izraeli megfelelője - londoni irodavezetőjének adta át a kis formátumú képet, ugyanis ez a szervezet számít Harry Fuld, az egykori műgyűjtő tulajdonos jogi örökösének. A miniszter asszony kifejtette: a kép visszaadása tanúságot tesz arról az "emlékezeti és igazságszolgáltatási" erőfeszítésről, amelyet az utóbbi években kiállítások szervezésével, egy könyv kiadásával és egy külön ezt a célt szolgáló webhely létrehozásával végeztek Franciaországban, annak a bizottságnak az ajánlására, amelyet a zsidóktól eltulajdonított műkincsek visszaszolgáltatásának ügyében hoztak létre 1997-ben.
Stewart Glyn köszönetet mondott Franciaországnak a gesztusért és elmondta, hogy a képet először a berlini zsidó múzeumban, majd hajdani tulajdonosának lakásában, Frankfurtban állítják ki, és kifejezte reményét, hogy akad majd egy "jótevő", aki megvásárolja és felajánlja egy izraeli múzeumnak.
A Matisse-képet 1914-ben vásárolták meg Franciaországban és Frankfurtba vitték, így rajta volt a francia vám pecsétje. Később vásárolta meg id. Harry Fuld, majd 1941-ben a nácik tették rá kezüket Németországban. 1948-ban kísérő dokumentáció nélkül találtak rá a Kurt Gerstein SS-tiszt által kialakított rejtekhelyen - a kétes személyiség történetéről Costa Gavras forgatott filmet Ámen címen. A francia vámpecsét miatt a képet ezután visszavitték Franciaországba.
Marina Blumberg német történész nyomozta ki egy, a nácik által eltulajdonított művekről összeállított adatbázis segítségével a kép egykori tulajdonosát, aki már nem él, és a tulajdonos örökösét is, aki szintén meghalt már, és - jegyezte meg Stewart Glyn - "nem is sejtette, hogy egy Matisse-festmény tulajdonosa".
1945-ben 60 ezer Franciaországból elszállított műtárgy került vissza az országba, különböző múzeumokba. Ezek közül 45 ezret gyorsan visszaszolgáltattak a tulajdonosoknak vagy örököseiknek, 13 ezer kisebb értékűt eladtak. A francia múzeumokban kétezer MNR jelzésű műtárgy maradt, köztük ezer festmény olyan mesterektől, mint Vlaminck, Delacroix, Ernst, Courbet, Fragonard és mások. Becslések szerint a kétezer képnek mintegy 10 százalékát tulajdonították el a nácik bizonyíthatóan zsidó tulajdonosoktól, de a mai jogtulajdonos jobbára nehezen kutatható fel. 1997 óta 41 ilyen képet szolgáltattak vissza, köztük Picasso, Léger, Monet és Cézanne műveket - mondta el Isabelle le Masne de Charmont, a témában nemrég rendezett kiállítás biztosa.
Még tulajdonosára vár egy Utrillo-kép, Hubert Robert egy festménye és több más, kevésbé ismert mester ecsetje alól kikerült mű. A listán maradó művek a legkevésbé dokumentáltak, így ahogy telik az idő, egyre nehezebb lesz megtalálni a jogos tulajdonost. A másik 90 százalékból egyesekről semmit sem tudnak, másokat a német tulajdonosok legálisan vásároltak meg a művészeti piacon és háborús jóvátételként kerültek vissza Franciaországba - ott is maradnak, de megőrzik a különleges jelzést, amely eredetükre utal.
